Kornai András Szemantika című könyvéről szubjektív beszámolót fogok írni, mert nagyon sok témához, amit érint, nem értek vagy nem értek kellőképpen. Mégis, azt hiszem ez egy fontos könyv, sokan szeretnének róla hallani, és meggyőződésem, hogy közhasznú cél beszélni róla.
Egyetlen mondatban összefoglalható az ún. számítógépes nyelvészet „szemantika” nevű feladatköre: hogyan mondjuk meg a számítógépnek, hogy mi a szavak jelentése, oly módon, hogy ugyanolyan értelmes válaszokat adjon vissza a kérdéseinkre, mint amilyeneket egy embertől is elvárnánk, amennyiben az adott szöveg tartalmáról érdeklődnénk felőle. Ebből az egyszerű feladatból elég világosan következik, hogy milyen tudományterületek ismereteit építi magába a számítógépes szemantika. A szavak jelentése központi témaköre a nyelvfilozófiának, ezért a számítógépes szemantikában a nyelvfilozófia alkalmazásra talál, amennyiben meghatározandó, hogy mi az, amit a számítógépen a szavaink „értelmeként” kérünk számon. Egy másik tudományhoz, a megismeréstudományhoz vagy kognitív tudományhoz köthető annak felismerése, hogy mi értelmes, vagy annak felmutatása, hogy melyek az értelmes viselkedési formák. Ennek a technikai megvalósítása magas szintű informatikai hátteret kíván, ami szétválaszthatatlanul összefonódik a statisztikával és a számítástudománnyal. A számítógépes szemantikának tehát nem lehet úgy nekiugrani, hogy itt vannak az adatok, ezt szoktuk csinálni velük, hát hajrá! Éppen az a könyv célja, hogy felépítse azt az interdiszciplináris hátteret, amivel egy számítógépszerű ágens szövegmegértését legalább elégséges szinten értelmezni lehet.
A könyv eredetileg tankönyvnek készült, angol nyelvű jegyzetként kezdte életét, és a szerző valóban tanította is a Műegyetem egy idevágó kurzusán. A TypoTeX Kiadóval megegyezve a fejezeteket magyarra fordították: Varasdi Károly (előszó), Máté András, Kálmán László, Makrai Márton, Gyenis Zalán és Takó Ferenc. Ez a kötet 2018-ban jelent meg. A Springer kiadónál az angol változat megjelenése 2020-ig váratott magára.
Az előszóban jól meghatározott olvasótáborokat jelöl meg célközönségként, úgy, mint nyelvész-, filozófus-, informatikus- és kognitívtudomány-szakos hallgatókat. Ha jól belegondolunk, akkor azért ez egy elég szűk kör, hiszen közülük sem érdeklődik mindenki a számítógépes szemantika iránt, és nem is szükséges egy általános, előbb említett hallgatónak a könyv témáiban jártasságot szereznie. Kornai könyve valójában sokkal szélesebb olvasótábornak szól. Ez annak ellenére van így, hogy ha egy, az előbb említett hallgató belelapoz, akkor megijedhet az ott megemlített módszerektől. És valljuk be, a szerző valóban sok munkaóra felkészülést várna el ezektől a diákoktól. Egy helyütt jelzi is, hogy a célközönsége elsősorban doktoranduszok lennének. Ahogy kivettem a szavaiból, konkrétan az ezt a témát kutató doktori hallgató lenne az ideális olvasó. Mint mondtam, ez azonban ne tévesszen meg minket!
Az alapképzésben vagy mesterképzésben tanuló hallgató azért fog megijedni a kötettől, mert Kornai leginkább egy olyan könyvet írt, ami Michael Dummett A metafizika logikai alapjai című művéhez hasonlít. Ahogy az angol nyelvű kiadás kritikusa meg is jegyzi: ezt a könyvet senki más nem tudta volna megírni csak Kornai. Ahogy az előbb említettet pedig csak Michael Dummett. A két könyv jellege ugyanis hasonló. Az eddig felhalmozott ismeretek új szemszögből való áttekintését, és új módszerek, megközelítések felvázolását tartalmazza esszészerű stílusban. Varasdi Károly véleménye szerint a Szemantikát érdemes újra és újra elővenni, belelapozni és ötleteket meríteni belőle. Ha nem csak doktoranduszoknak szánt tankönyv lenne, akkor egészen biztosan jobb lenne az új elméletek számára feltétlenül szükséges előismeretek alapos elkülönítése és didaktikus tálalása. A statisztika világából példaként említeném John Kruschke: Doing Bayesian Data Analysis: A Tutorial Introduction with R című tankönyvét. Kruschke nem kevésbé nagy prófétája a bayesianizmusnak, mint Kornai az Eilenberg-gépeknek, de témája működtetését számos egyszerű programrészlettel alaposan elő is készíti. Szívesen olvastam volna egy „Számítógépes szemantika Python példákkal” című munkát. Vagy a számítógépes kognitív nyelvészetből érdemes példaként hozni a Gregory Scontras et. al.: Probabilistic language understanding: An introduction to the Rational Speech Act framework című online könyvet, amely kifejezetten egy javascript alapú programnyelv példaprogramjain keresztül szemlélteti a témáját.
Akkor hát a laikus olvasónak hogyan kell olvasnia a Szemantikát? Először is a bevezetés elolvasása után az A prolepszis című 3. fejezettel kellene kezdenie. (A Boole-algebrákat és a Löwenheim–Skolem-tételt bátran hagyjuk ki!) Ez egy rendkívül olvasmányos és jó stílusban megírt bevezetés a témába. Kiváló példákkal motiválja a számítógépes szemantika feladatát, és érdekesen köti össze a határterületekkel. Olyan példákkal, amelyeket nem fogunk elfelejteni, és az az érzésünk fog támadni, hogy világosan értjük, hogy mire megy ki a játék. A laikus olvasó továbbhaladtában nyugodtan hagyja ki a Gráfok és Eilenberg-gépek fejezetet. Tudom-tudom: ez a fejezet lenne a lényeg! De a laikus olvasónak egy szemléletes mondat sokkal többet jelent, mint a formalizmus: most nem a doktori hallgatók szemüvegén át nézzük a könyvet. Az 5. Fenogrammatika és a 6. Lexémák fejezetet viszont mindenki élvezni fogja, akit érdekel a nyelvészet. Szintén emlékezetes áttekintését nyújtja e két fejezet a szófajtannak, mondattannak, pragmatikának és rendszeresen felbukkannak benne a pszicholingvisztikai problémák. A maradék fejezetekkel való barátkozást az olvasó ízlésére bíznám.
Aki a Springer-féle kiadást olvassa, érzékelheti, hogy Kornai Andrásnak angol nyelven egyedi, felismerhető, élvezetes stílusa van. Ugyanez magyar nyelven a Szemantika olvasójának is hamar szembetűnik. Néhány idézettel fejezném ki személyes szimpátiámat Kornai szellemessége mellett. Először egy kognitív tudományi vagy nyelvfilozófiai:
Az emberek pontosan tudják, mit jelent elárulni valakit vagy valamit, mégis teljesen valószínűtlen, hogy szülők ezt mondják a gyerekeiknek: „itt van az árulás egy tökéletes esete, itt meg egy másik”. 40. o.
A már említett Dummett hangúlyozta jelentéselméletében, hogy egy szó jelentése nem érme, egyik oldalán a jellel, a másikon a jelölttel, amit megmutatunk a gyereknek, hanem inkább egy társasjáték valamely kártyája, amit a játék során bizonyos szituációkban kijátszunk, és ezzel a használati gyakorlattal adjuk meg a jelentést.
Egy másik, nyelvészeti:
[…] sokkal nehezebb feladat a mondatokhoz szintaktikai elemzéseket társítani (olyanokat, mint az UD függőségi fái), mint megadni a mondattani szerkezeten alapuló szemantikai elemzésüket. Nem tudunk a Mount Everest csúcsára úgy feljutni, hogy ne másznánk meg a Hillary Stepet, de a valódi nehézség nem ennek a 12 méteres falnak a megmászása, hanem az, hogy előbb oda kell jutni. Amikor azt mondjuk, hogy a szemantikának nincs szüksége a központozást kifejező viszonyokra, az nem azt jelenti, hogy ezek nem fontosak, amikor például egyértelműsíteni kell, hogy melyik mondatról van szó: arról-e, hogy Eats, shoots and leaves, vagy arról, hogy Eats shoots and leaves. 170. o.
(Az itt olvasható két mondat magyar változata az emlékezetes Gertrudis-probléma: A királynét megölni nem kell félnetek, jó lesz, ha mindenki egyetért, én nem ellenzem. illetve A királynét megölni nem kell, félnetek jó lesz, ha mindenki egyetért, én nem, ellenzem.)
Egy matematikafilozófiai:
Semmi elkötelezettséget nem kell vállalnunk abban a kérdésben, hogy vajon az euklidészi geometria inkább vagy kevésbé „valóságos” vagy „igaz”, mint a nem-euklidészi. Valójában ennek semmi jelentősége nincs a különböző tételek igazsága vagy valósága szempontjából – jelentősége kizárólag annak van, hogy megértsük, milyen axiómákra van szükség egy adott elmélethez. 26. o.
Amely észrevételt Gödel úgy fogalmazza meg, hogy a hipotetiko-deduktív rendszerek csupán feltételes igazságot tulajdonítanak a tételeknek.
Összességében Kornai Szemanatikája egy olvasmányos és érdekes könyv, ajánlható mindenkinek, aki érdeklődik a számítógépes nyelvfeldolgozás problémái iránt, feltéve, hogy az olvasó kellő önmérsékletet tanúsít és nem áll neki a hiányzó háttértudását túl gyors iramban pótolni.
Kornai András: Szemantika, Typotex, 2018, 332 o. https://www.typotex.hu/book/9642/kornai_andras_szemantika
Andras Kornai: Semantics, Springer International Publishing, 2020 http://library.lol/main/BFC1A3C639F959717FE1E1EF1730201D
Molnár Zoltán Gábor
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Algebra Tanszék
Hivatkozások
Dummett, M. (2000). A metafizika logikai alapjai. Osiris.
Kruschke, J. K. (2015). Doing Bayesian data analysis: A tutorial with R, JAGS, and Stan. New York, NY: Academic Press.
Scontras, G., Tessler, M. H., and Franke, M. (2018). Probabilistic language understanding: An introduction to the Rational Speech Act framework. https://www.problang.org.
Gödel, K (1953). Néhány tétel a matematika megalapozásáról és ezek következményei. In: A matematika filozófiája a 21. század küszöbén, szerk.: Csaba Ferenc, 2003, Osiris.
