Simonovits András: Válogatott fejezetek a matematika történetéből

Facebook
Nyomtatás

Simonovits András: Válogatott fejezetek a matematika történetéből, Typotex e-könyv

simon220 medium

Mindenkinek melegen ajánlom ezt a nagyon érdekes könyvet, amelyet a Typotex Kiadó e-könyvként ingyenesen elérhetővé tett.

A matematikus végzettségű szerző az egyik legtöbbet idézett magyar közgazdász, aki évtizedek óta tanít matematikusokat közgazdaságtanra és közgazdászokat matematikára. Ez a komplex, tudományterületeken átívelő és a tanítási szempontokat kiemelten kezelő szemlélet hatja át szubjektív, mégis átfogó matematikatörténeti válogatásának a tárgyalásmódját is. Már a bevezetés utáni ókori és középkori fejezet is számos ínyencséget tartalmaz, például hogyan lehet a szögfüggvények segítségével a szorzást az összeadásra visszavezetni (3.2 feladat). A további 12 fejezet pedig egy-egy fontos módszer vagy problémacsoport köré épül fel. Ezek között több nem szokványos is szerepel, például a 11 Paradoxonok a valószínűségszámításban, a 12  Lehetetlenségi tételek vagy a 14  Társasjátékoktól a gazdasági viselkedésig. Valamennyi fejezetben számos tétel, példa és megoldandó matematikai(!) feladat is szerepel (a megoldások vázlata a könyv végén található), és több numerikus programozási gyakorlat is kapcsolódik az anyaghoz. A tételek bizonyításai általában csak a legfontosabb gondolatokat tartalmazzák, a részletek kidolgozása az Olvasóra vár, amihez nagyfokú segítséget jelenthet az egyes szövegrészeknél bőségesen ajánlott irodalom.  A könyvet rengeteg matematikus rövid életrajza, valamint a matematika történetének fontosabb évszámait bemutató naptár zárja.

A könyv egyes részei önmagukban is jól követhetők, tehát mindenki kedvére szemezgethet az anyagban.  Például a 4. fejezet kitűnően érzékelteti azt, hogy az újkor elején a középkor alatti hosszú dermedtségből hogyan kelt varázslatosan életre a matematika egyszerre egészen különböző területeken. Az 5. fejezet plasztikusan mutatja be a kalkulus egyáltalán nem problémamentes születését, amely aztán a 8. fejezetben vázolt hosszú és fáradságos úton érett a modern analízissé. A 10. fejezet jól érzékelteti, hogy Euler zseniálisat alkotott olyan területeken is, ahol a precíz matematikai környezet csak évtizedekkel később alakult ki, persze néha ő is tévedett. A csillagászathoz kapcsolódó 15. fejezetből megtudjuk, hogyan lehetett párhuzamosan elfogadott hosszú időn át a ptolemaioszi és kopernikuszi, sőt a kettőt ötvöző Tycho de Brahe-i világkép, míg végül – Max Planck szavaival élve – a túlhaladott tudományos igazságokat nem az új igazságok győzték le, hanem a régiek képviselői egyszerűen kihaltak.

A könyv sokszínűsége és közvetlen stílusa ellenére sem jelent könnyű olvasmányt, érdemes alaposan belegondolni a részletekbe és többször visszatérni egy-egy témakörhöz. A matematikai anyag érdemi feldolgozásához egyes részeknél bőven egyetemi szintű előismeret szükséges.  A könyvet azonban haszonnal forgathatja az is, aki kevésbé szeretne elmélyedni a matematikai levezetésekben. Az Olvasó nagyon jó képet kap arról, hogy a fontos matematikai eredmények gyakran mennyire zavaros, távolról sem kristálytiszta formában jöttek létre, és sok lángelme évtizedeken vagy évszázadokon át tartó aprólékos munkája kellett ahhoz, hogy a hosszas vajúdásból született új gondolatok koherens és precíz elméletté tisztuljanak le. Ezt a tényt erősíti a sok-sok utalás és kereszthivatkozás is a könyv különböző részei között.

Sokak szerint a matematikatörténet azzal foglalkozik, miért NEM arról neveztek el egy tételt, aki először felfedezte. A könyv ezzel kapcsolatban is bőséges adalékot szolgáltat, az ismert Newton–Leibniz vitán túl olyan szaftos történetekkel is mint hogy a L’Hopital-szabályt a névadó pénzért vette meg az egyik Bernoullitól. Azonban a szerző is felhívja a figyelmet rá, hogy ezeket a „pletykákat” óvatosan és fenntartással kell kezelni, és többször konkrétan jelzi, hogy az egyes források egészen mást mondanak egy-egy adott ügy kapcsán.

A matematika története a matematikai kultúra szerves része, és ahogy a szerző a bevezetésben írja, ennek szerepet kell(ene) kapnia az oktatásban is. Aki úgy érzi, hogy vannak hiányosságai ezen a téren, annak érdemes ezeket ennek a könyvnek a segítségével elkezdeni pótolni. Aki pedig jól tájékozott ezen a területen, egy egyedi feldolgozású és szemléletű könyvvel tágíthatja látókörét.

Freud Róbert

A rovat ajánlott cikkei
Talán még nem hallottak arról, hogyan tette Hilbert valóban axiomatikussá az euklideszi geometriát, és hogyan akarta logikailag megalapozni az egész matematikát. És arról, hogy az általános relativitáselmélettől kezdve a kvantummechanika születéséig szinte mindenütt ott volt, – beleértve a számítástudományt is – ahol a jövő született.
A jövővel kapcsolatos lehetőségek elképzelése és a valószínűségük megbecslése kulcsfontosságú mindennapi életünk megszervezéséhez, illetve hosszabb távú céljaink eléréséhez. Keszthelyi Gabriella idén megjelent könyve azt mutatja be, milyen gondolkodási lépéseket végzünk ilyenkor, hogy mindennek mi a matematikai és tudománytörténeti háttere, illetve mik azok az esetek, amikor az intuíciónk nem vezet helyes eredményre. A könyvet egyaránt ajánljuk középiskolás diákoknak, tanároknak, illetve egyetemi hallgatóknak a témában való elmélyüléshez.
Vegyészekhez beépített kiküldött tu­dó­sí­tónk (korábbi, az ajánlott irodalomban feltüntetett írásai nyomdokain) újfent kincset talált, amit szeretne megosztani olvasóinkkal. A jó szívvel ajánlott könyvecske tulajdonképpen egy mese – gyermekeknek, vagy inkább felnőtt, jelenlegi, jövendő és volt kutatóknak a tudományról.
Nemrég jelent meg A rövidítés tudománya – Hatékony gondolkodás a mate­ma­ti­ká­ban és a mindennapi életünkben című könyv. Alapgondolata, hogy a jól megválasztott rövidítés; jelölés, diagram, eljárás vagy definíció egyszerre gyorsítja fel a gondolkodást és teszi lehetővé az összetett problémák átlátható kezelését. A szerző, Marcus du Sautoy neve Magyar­or­szá­gon is ismert: a Park Kiadónál korábban megjelent tőle A prímszámok zenéje (2014) és A kreativitás kódja (2022) – mindkettő közérthető, tudo­mány­nép­sze­rű­sí­tő stílusban.
Fényes Imre (1917–1977) a magyar fizika egyik legendás alakja, ma is hatással van tanítványaira. Ropolyi László és Szegedi Péter most megjelent válogatása bemutatja 50 évvel ezelőtti termo­di­na­mi­kai és kvantummechanikai eredményeit, köztük kapcsolatát Heisenberg vagy éppen Neumann gondolataival.
Hírlevél feliratkozás