A sejtelemesen vöröses borítóján gömböket ábrázoló könyvet egyik szerzője miatt vettem kézbe: Brian Cox részecskefizikus neve ismerős volt, ő a manchesteri egyetem professzora. Írótársa Andrew Cohen, a BBC Planets sorozatának vezető producere, éveken át együtt dolgozott a tudomány-népszerűsítő Coxszal. Könyvük, The Planets a nagy sikerű tévésorozat nyomán, 2019-ben látott napvilágot. A magyar Akkord Kiadó évtizedek óta világszerte népszerű tudományos ismeretterjesztő írók (Stephen Hawking, Brian Greene, Michio Kaku…) könyveit jelenteti meg magyarul, többek között a fizika és a matematika témáiban. 2023-ban náluk jelent meg A bolygók élete. A könyv a csillagászatban teljesen járatlan csillagokat csodálóknak is (és ki ne csodálná az éjszakai égbolt csillagait?) kifejezetten élvezetes élmény. Én magam mintha egy regényt olvastam volna, nem tudtam letenni. Az érdekfeszítő, olvasmányos stílus, a tények, az űrutazások és eredményeik ismertetésével, érthető elemzésével, az óvatos feltételezések hangsúlyozásával, a tudománytörténeti háttérrel Földön túli gondolatokat ébresztenek az olvasóban, és elgondolkodtató kérdéseket is felvetnek a Világegyetem és Naprendszerünk múltja és jövője kapcsán. Az igényes magyar kiadás a fordítót, Both Elődöt, a lektort, Horvai Ferencet és a szerkesztőt, Oláh Juditot is dicséri.
A kötet elején a bolygók méretarányait tükröző képecskékkel ellátott és elrendezésében is rendhagyó tartalomjegyzék sorolja a fejezeteket: Merkúr, Vénusz – A Nap vendégszeretete; Föld, Mars – A két testvér; Jupiter – Istenek atyja; Szaturnusz – Az égi drágakő; Uránusz, Neptunusz, Plútó – A sötétségben.
A fejezetekből sorra bepillantást nyerhetünk a Naprendszert alkotó bolygók, holdak, kisbolygók és a többi égitest elképzelhetetlen méretű térbeli és időbeli változásaiba és az ezeket felderíteni szándékozó tudományos kísérletekbe. Képet kapunk a Merkúr titokzatos történetéről, elnyúlt ellipszis alakú pályájának és krátereinek titkairól, a Mariner és a Messenger űrszondák közvetítette adatokról. A lassan keringő Vénuszról a 90-es évek Magellán űrszondája radarmérései adtak hírt. A szerzők nem tudták megállni, hogy (az egész írás során több szellemes szófordulattal színesítve mondanivalójukat) az egyik alfejezetnek ezt a címet adják: A Vénusz születése. A Mars a Földdel párosítva jelenik meg a könyvben, valószínűsítve azt az elképzelést, hogy a marsi űrszondák fényképei és térképei alapján valamikor a Mars hasonló lehetett a Földhöz, de elvetve a marslakók létezésének elméletét. Részletesen beszámolnak a Curiosity leszállásáról és munkájáról a Marson, és leírják a Mars felszínét, megnevezve, jellemezve hegységeit, krátereit. Kiderül az is, miért lett évtizedek után újra fontos a mi Holdunk tanulmányozása. A Naprendszer legnagyobb és valószínűleg legrégebbi bolygója, a Jupiter külön fejezetet kapott. A Pioneer-10, a Voyager-1 és 2, a Dawn-, a Galilei-űrszondák és a New Horizons küldetés eredményei alapján az űrkutatóknak egyre pontosabb képe lett róla és egyre több holdját fedezték fel. Közülük is megismerheti az olvasó az Io, a legerősebb vulkanizmust mutató hold gravitációs kölcsönhatásait. Szintén saját fejezetet érdemelt ki a Szaturnusz, a másik gázóriás, és természetesen rengeteg szó esik holdjairól, gyűrűinek kialakulásáról, felfedezéséről, Galilei anagrammájától napjainkig. A Cassini-szonda megvizsgálta holdjának, a Titánnak a felszínét, és az Enceladus holdból kilövellő gejzírben nemcsak vizet, de szerves anyagot is talált. Végül az utolsó fejezet témája a távoli és jeges Uránusz, Neptunusz és szegény, lefokozott Plútó. A hihetetlenül kalandos úton levő New Horizons nagyfelbontású képein azonban változatos geológiai formák tűntek fel: akár bolygó, akár nem, a Plútó gyönyörű!
Úgy gondolom, amit Kereszturi Ákos: Bolygótudomány című munkájából hiányol a recenzor (ugyanebben a számunkban, itt), A bolygók élete c. könyvben legalábbis részben megtalálható. Megjelenik benne a felszínformák bemutatásán túl a kialakulásuk lehetséges forgatókönyve, az űrszondák bemutatása: mely szondák és mikor jártak egy adott égitestnél, illetve milyen méréseket végeztek el, és bepillantást kaphatunk abba is, hogyan történik az űrszondák fényképeinek elemzése és feldolgozása. A könyv közepén jó minőségű színes felvételek támogatják fantáziánkat, segítségül a leírt szöveghez.
A bolygók élete magyar címe nagyon találó, és a könyvben leírtak nyomán legalább kétféleképpen értelmezhető: megjelenik mindegyik bolygó valószínűsíthető keletkezése, vándorlása és változása (tehát a bolygó „élete”), de az a kérdés is minduntalan felvetődik, hogy az adott bolygón (légkörében, holdjain) mai tudásunk szerint lehetséges volt-e valaha, vagy lehet-e valamikor élet (ami hasonló a mi életünkhöz a Földön (megfelelő hőmérséklet, vegyületek, mikroorganizmusok, növények, állatok és talán gondolkodó lények). És persze mi lesz milliárd év múlva a földi élettel, vajon a Föld különleges és egyedi, vagy Naprendszerünkön belül vagy egy másik csillagrendszerben újra megtörténhet mindaz, ami velünk történt?
Oláh Vera
