A 19. Közép-Európai Matematikai Diákolimpiát (MEMO) idén augusztus 25. és 31. között rendezték meg a németországi Chemnitzben, ahol a szokásos 10 ország (Ausztria, Csehország, Horvátország, Lengyelország, Litvánia, Magyarország, Németország, Svájc, Szlovákia és Szlovénia) mellett idén Ukrajna vehetett részt vendégként. Minden ország 6-6 olyan diákja vett részt a versenyen, akik 2026-ban vagy később fognak érettségit tenni.
A hagyományoknak megfelelően idén is két versenynap volt. Szerdán az egyéni versenyen a diákok 5 óra alatt oldhattak meg négy feladatot, melyek az olimpiai matematika négy különböző területéhez (algebra, kombinatorika, geometria, számelmélet) kapcsolódtak. Minden feladatra 8-8 pontot lehetett szerezni, így az elérhető összpontszám 32 volt. A magyar diákok az egyéni versenyen az alábbi szép eredményeket érték el:
Sárdinecz Dóra (Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Ált. Isk. és Gimn., 11. osztály) 31 ponttal
aranyérmet,
Prohászka Bulcsú (Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Ált. Isk. és Gimn., 11. osztály) 28 ponttal,
és Ali Richárd (Gödöllői Török Ignác Gimn., 11. osztály) 25 ponttal
ezüstérmet,
Gyenes Károly (Kecskeméti Bányai Júlia Gimn., 11. osztály) 19 ponttal
bronzérmet,
Vigh Zalán (Szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimn., 11. osztály) 13 ponttal,
és Kocsis Péter (Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Ált. Isk. és Gimn., 11. osztály) 12 ponttal
dicséretet szerzett.
Szintén dicséretet szerzett Ürge Benedek, aki osztrák színekben versenyzett, de a Budapesti Fazekas Mihály Gimnáziumban régebben Dóri, Bulcsú és Peti osztálytársa volt.
Csütörtökön a csapatversenyen a diákok közösen gondolkodhattak a kitűzött nyolc feladaton. Itt a magyar csapat a 6. helyen végzett; az első három helyet Ukrajna, Szlovákia, illetve Németország szerezték meg. A honlapon elérhetők mind az egyéni, mind a csapatverseny eredményei.
Gratulálunk a csapattagoknak a szép eredményükhöz, és további sok sikert kívánunk szakmai pályafutásukhoz!
Nagyon szépen köszönjük a Bolyai János Matematikai Társulat anyagi támogatását.
A következő MEMO a szlovéniai Celje városában, 2026. augusztus 23–29. között lesz.
Kovács Benedek (csapatvezető, ELTE),
Lenger Dániel (csapatvezető-helyettes, Budapesti Fazekas M. Gimn. és ELTE)
Következzen a diákok élménybeszámolója:
A 2025-ös MEMO-ra hétfőn reggel indult a magyar csapat a Nyugati pályaudvarról. A kb. 8 órás utat Drezdába a csapatvezetők, Dani és Benedek jótanácsai indították. Megtudtuk például, hogy a versenyeken nem érdemes áthúzni a nem megkérdőjelezhetetlen butaságokat, célszerű valahol megemlíteni az előjeles szögeket, és persze az ekvivalens lépéseket is. (A legtöbben ezeket már másodszor hallottuk, ezért a mi kedvünkért most vicces anekdotákat is szőttek a beszédbe.)
Az út végére természetesen a tichu-pakli is előkerült, ezt követően pedig Drezdából pont vacsorára értünk a chemnitzi Seaside Hotel nevű, tökéletesen szárazföldi szállásra.
Kedden kezdődtek a szervezett programok, amelyekre az előző nap megismert guide, a magyarul tudó Lóri társaságában indultunk el. Gyorsan kiderült, hogy a korán kelős és indulós nap egyben későn hazaérős is lesz. A napot a megnyitó, a fotózás, egy biztosítási workshop és a game night töltötték ki. A legbüszkébbek sajnos nem arra a pillanatra lehetünk, amikor a németek a megnyitó után fél perccel tradíció szerint elkobozták Marvint (a kabalánkat). Az ügynek viszont lett előnye is: Zalán és Bulcsú (akik már tavaly is csapattagok voltak) újra joggal tölthettek el egy kis időt Mathematigerinnel, a német kabalával.
Ebéd előtt még sikerült meggyőznünk Lórit, hogy egy fagyira kiszökni a programról remek ötlet. A délutáni workshop és vacsora után este 7-kor elindultunk a másnap reggeli versenyre csokit venni, és megpróbáltunk hamar elaludni a hotelben.
A szerdai nap egy gyors reggelivel, majd egy rövid villamosúttal kezdődött a verseny helyszínére, a TUC-ra (Technische Universität Chemnitz). Az egyéni versenyt vegyes érzelmekkel zártuk. Ebéd közben azonnal el is kezdtük a feladatokat megbeszélni Benedekkel és Danival, aminek rövid idő alatt véget vetettek a szervezők, mondván indulnunk kell a SMAC elnevezésű archeológiai múzeumba. Ezután mindenki örömére elvittek minket az Industrial Museumba is, ahol kipróbálhattunk egy írógépet is. A bemutató után zsámolyszerű ülőalkalmatosságokból egy kb. 5-6 méteres, plafonig érő tornyot építettünk. Este kimerülten, korán mentünk aludni a csapatversenyre való tekintettel.
Csütörtökön, a második versenynapon írtuk a csapatversenyt, amin a teljesítményünkkel sajnos nem voltunk maximálisan elégedettek. Délután gyárlátogatás, majd a Fraunhofer Intézet megtekintése volt a program. Ezek után a hotelben annyit pihentünk, hogy majdnem lekéstük a vacsorát. Az estét sokkal felszabadultabban töltöttük, mint a verseny előtti napokon.
Pénteken korán reggel indultunk vonattal Freibergbe. Itt délelőtt a Terra Mineralia múzeumban megnéztük a a világ minden tájáról származó ásványokat. Ebéd után egy matematikai előadáson vettünk részt. A csapat délutáni programja egy régi ezüstbánya meglátogatása volt. Itt körbevezettek minket a bánya egy kis részén, megmutatták, hogyan bányásztak régen, milyen körülmények között, ez volt talán a legérdekesebb látnivaló a hét során.
Szombaton reggel Chemnitz külvárosában bowlingoztunk, minden csapat külön pályán játszhatott, viszont a guide-ok mindenkinél jobbak voltak. Ezután a hotelben pihentünk hosszabb ideig, majd következett a csapatfotózás, utána 3 óra szabadidő, viszont rögzített helyen, ahol az érdekes koktélok mellett miniszendvicseket is lehetett fogyasztani. A napot az koronázta meg, hogy megtudtuk az elért eredményeinket, illetve a csapatversenyben elért helyezésünket. Az eredményhirdetést izgalmas zenés-táncos produkciók is kísérték.
Vasárnap reggel a verseny programjában már az indulás szerepelt, de Hujter Bálint tanár úr ötleteit felhasználva Benedek és Dani szerveztek egy extra kirándulónapot a magyar csapatnak Drezdába. Délelőtt Drezda belvárosban kóboroltunk: megnéztünk egy református templomot, sok-sok élő „szobrot”, a Fürstenzug-ot, ami egy hosszú-hosszú, végig mozaikokkal kirakott fal, valamint az 1743-ban épített, a II. világháborús hatalmas drezdai bombázásban megsemmisült és 2005-re újjáépített Frauenkirchét. Ebéd utánra a Bastei megnézése volt a program. Ez egy különleges sziklaképződmény, ahova vonattal és egy különleges komppal mentünk, amiben nem volt motor, hanem csupán a víz energiáját használta ki a tömeg szállítására. A kis kirándulás közben kicsit mindenkinek elállt a lélegzete vagy az Elbára néző kilátástól, vagy a monumentális sziklatornyok látványától, vagy a tériszonytól. Amikor visszavonatoztunk Drezdába, már csak a cuccaink összeszedése és egy gyorséttermi vacsora fért bele, mielőtt felszálltunk a fekvőhelyes vonatunkra, hogy az éj leple alatt visszatérjünk Budapestre, ahol immár az új tanév kihívásai vártak minket.
