John Urschel, Louisa Thomas: Mind and Matter: A Life in Math and Football (A New York Times bestseller)
John Urschel nevét sokan ismerhetik, akik érdeklődnek az amerikai foci iránt. Urschel 2014-től 2016-ig volt a Baltimore Ravens csapatának támadófal-embere, 40 NFL-mérkőzésen játszott. (National Football League, a profi amerikaifoci-bajnokság) 191 cm magas, karrierje során 140 kiló körül volt a tömege. Hogy kerül mégis az Érintő hasábjaira? Úgy, hogy sportolói karrierjét 26 évesen befejezte, mert úgy döntött, hogy az MIT-n szeretne PhD-t szerezni matematikából. Nem ő az első ilyen az NFL-ben, korábban Frank Ryan, a Los Angeles Rams, a Cleveland Browns, illetve a Washington Redskins irányítója matematikusként dolgozott a profi sportkarrierjével párhuzamosan.
Mégsem mondható gyakorinak, hogy egy profi amerikaifoci-játékos a tudományos életben is jeleskedik. A könyv erről a két némiképp ellentétesnek látszó vonzalomról szó, amelyet Urschel feleségével, az író Louisa Thomasszal közösen írt.
A könyvben egymást váltják az amerikai futballal és a matematikával kapcsolatos fejezetek.
Édesanyja egyedül nevelte, de tartotta a kapcsolatot apjával is. Anyja nagyon szerette volna, hogy John neves egyetemre járjon, mindent megtett, hogy ebbe az irányba terelje. De John már gyerekkorában imádta az amerikai focit, és végül ez határozta meg azt a döntést, hogy a Penn State University-t választotta.
Éveken át az őszi szemeszterben a foci töltötte ki az idejét (az amerikai futballszezon szeptembertől február elejéig tart), tavasszal és nyáron maradt több ideje matematikával foglalkozni. Nem tartotta magát kiemelkedően tehetségesnek a sportban, úgy értékeli, hogy a kitartása és az analitikus gondolkodása segítette abban, hogy focistaként is szép karriert futott be.
A könyvben többek között szó esik arról, hogy
- gyerekkorában milyen kérdések miatt kezdett vonzódni a matematikához, hogy miért választotta a Penn State-et,
- milyennek találta az egyetemi matematikakurzusokat,
- a Penn State amerikai focicsapata hogyan élte meg a Jeff Sandusky-ügyet, amikor is eltiltották a teljes csapatot azért, mert 20 évvel korábban a csapat egyik edzője, akit az aktuális csapat tagjai nem is ismertek, szexuálisan zaklatott játékosokat,
- mekkora hatást gyakorolt rá annak bizonyítása, hogy a valós számok halmaza nem megszámlálható,
- mennyire rosszul érintette, hogy a doktori disszertációjában szereplő egyik tétel bizonyítása rossz, és nem is volt triviális a hiba javítása,
- hogyan vált hollóvá, azaz a Baltimore Ravens játékosává.
A könyv 21. fejezetének címe: John von Neumann. Különös ez a fejezet, mert először arról szól, hogy az NFL draft (az újoncok kiválasztása a csapatok által) milyen fura dolog, mennyire különböznek a csapatok stratégiái, illetve hogy a nagyon jónak látszó játékosok sokszor nem futnak be komoly karriert, míg nemegyszer a sokadiknak választott játékosokból lesznek a világsztárok. Nagyon sok múlik a szerencsén, miközben a csapatok elképesztő pénzt, és energiát ölnek abba, hogy minél pontosabban tudják megmérni a játékosokban rejlő potenciált. Ennek kapcsán szóba kerül a Berkeley egyetem pere is, amelynek során azért perelték be az egyetemet, mert az adatok felületes megtekintése alapján a jelek arra mutattak, hogy komolyan diszkriminálták a női jelentkezőket. Ám az adatok alaposabb vizsgálata azt mutatta ki, hogy nem történt diszkrimináció, csak a Simpson-paradoxon[1] miatt tűnt úgy. Innen jut el oda, hogy az amerikai foci is egy zéró összegű játék, ahogy sok minden, amit a szerző szeret. Ilyen a sakk is, aminek Urschel felnőtt korában lett nagy szerelmese. Innen már csak egy lépés Neumann János és a minimax-tétel. Egyre többet olvasott a témáról, egyre jobban kezdte érdekelni, és így vált Neumann János a kedvenc matematikusává. Egyben azon is meglepődik, hogy megismerve Neumann munkásságát azt gondolja, hogy az alapvetően meghatározta a 20. századi matematikát, ennek ellenére ő csak egyetemista korában hallotta először a nevét. Hogyan lehetséges ez?
A könyv nem ad részletes betekintést sem egy profi amerikai focista életébe, se egy MIT-n dolgozó matematikus életébe. Ehelyett arra a szokatlan kettőségre fókuszál, hogy ugyanaz az ember hogyan éli meg a rajongását és tehetségét a matematika és az amerikai futball iránt.
Nem kell sem matematika-, sem amerikaifutball-rajongónak lenni ahhoz, hogy a könyvet valaki érdekesnek találja, az ugyanis részben attól izgalmas, hogy betekintést nyerhetünk ebbe a szokatlan párosításba.
Juhász Péter
a Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet tudományos főmunkatársa,
a Szent István Gimnázium matematikatanára
[1]A Simpson-paradoxon egy statisztikai antinómia. Azt jelenti, hogy ha egy csoportot két (vagy több) részre bontunk, akkor elképzelhető, hogy egy tulajdonság minden csoportban teljesül, de a teljes mintára épp a tulajdonság ellenkezője igaz. A konkrét esetben az történt, hogy ha az összes egyetemi felvételizőt vettük alapul, akkor a férfiak lényegesen nagyobb százalékát vették fel, mint a nőknek. De ha ezt az egyes szakokra lebontva néztük meg, akkor a szakok többségében a nők felvételi aránya volt magasabb.
