Szabados Tamás emlékére (1948–2026)

Szabados Tamás egy modern polihisztor volt, aki matematika témájú cikkei és könyvei mellett az orvosi immunológiában ugyanúgy otthonosan mozgott, mint a humán tudományok terén.

1948 május 14-én született Budapesten. Egy diákokkal készült interjúban (az Impulzus című hallgatói lapban, 2008-ban) elmondta, hogy már tíz éves korától érdekelte a matematika. Bár egy általános iskolai tanulmányi verseny alapján felvették volna a Fazekasban induló speciális matematika osztályba, nem ment oda. Csak a tévéből figyelte a kortárs későbbi „nagy” magyar matematikusok (Laczkovich Miklós, Lovász László, Major Péter, Pelikán József, Pósa Lajos, Vesztergombi Katalin) szereplését a „Ki miben tudós” című műsorban.

1972-ben villamosmérnöki diplomát szerzett a BME-n, de mérnökként soha nem dolgozott. Ugyanis Frey Tamás, az akkori villamoskari matematika tanszék professzora észrevette matematika iránti érdeklődését, és különböző státuszokban a tanszékén tartotta. Így Tamás különböző szervezeti keretek közt, de végig a BME-maradt; ezzel töretlennek mondható a karrierje.

Ugyancsak Frey professzor javaslatára 1973 és 1978 között levelező tagozaton elvégezte az ELTE TTK matematikus szakát. 1979-80-ban tíz hónapot töltött magyar állami kutatói ösztöndíjjal a kanadai Carleton Egyetem matematika tanszékén (Ottawa), akkor ismerte meg Csörgő Miklóst és a matematika olyan területeit, mint sztochasztikus folyamatok, játékelmélet, dinamikai rendszerek, beleértve a közgazdasági alkalmazásokat. Maradhatott volna Kanadában PhD diákként, de inkább hazajött családjához, és 1982-ben az ELTE-n szerzett egyetemi doktori fokozatot, melynek alapján 1994-ben PhD minősítést kapott.

Tamást 1996 óta ismerem, amikor a BME TTK Matematika Intézet (MI) megalakult (Schmidt Tamás professzor vezetésével); a Sztochasztika Tanszék névadója és egyben első tanszékvezetője Székely J. Gábor professzor volt rövid ideig. Az MI a különböző mérnökkarokhoz tartozó matematika tanszékek fúziójával jött létre, de a Villamosmérnöki Kar matematika tanszéke nem olvadt be az MI-be, ugyanakkor egyes matematikus kollégák átkerültek ide, mint pl. Szabados Tamás és Vetier András a Sztochasztika Tanszékre. Ők továbbra is elsősorban a villamosmérnök és később informatikus hallgatók valószínűségszámítás előadásait és gyakorlatait tartották, Ferenczi Miklóssal (az MI Algebra tanszékének későbbi professzorával) együtt, aki érdekes és motiváló feladatokból könyvet is jelentetett meg (sajnos, már ő sincs közöttünk). Miután akkor én építőmérnök hallgatóknak tartottam valószínűségszámítás előadásokat, gyakran be voltam osztva villamoskari vizsgadolgozatok javítására. Ezek sokszor késő estébe nyúló munkák voltak; közben sokat beszélgettünk, viccelődtünk, ekkor ismertem meg jobban Tamást. 2000 után együtt vettünk részt közös volt mentorunk, Tusnády Gábor  professzor szemináriumain a Rényi Intézetben. Különböző időkben tanítottunk a CEU-ban és a BSM-en is statisztika és valószínűségszámítás témájú tárgyakat. Ténylegesen először 2017-ben dolgoztunk együtt ugyanazon a projekten (Cursor Insight), ahol a több résztvevő közül egyedül Tamás volt képes a „Julia” programozási nyelvet elsajátítani, miközben én algoritmusokat gyártottam, amiket ő leprogramozott. Ez egy rövid projekt volt csak, de ekkor alakult ki köztünk az együttműködés jelszekvenciák és idősorok analízisében. 2018-ban egy idősoros alprojekt keretében Tamás, én, és két akkori doktoranduszom dolgoztunk az idősoros témán. Azonban sok elvarratlan szál maradt, különösen a többdimenziós, gyengén stacionárius idősorok típusai és az idő–frekvencia tartományok többdimenziós kapcsolta tekintetében. Az idő-tartományban a jól ismert regressziós elméletet lehet általánosítani (ennek csúcsa talán a Kálmán-szűrés volt), de a frekvencia-tartomány vizsgálatához Fourier-analízisre volt szükség. Tamás otthonosan mozgott a komplex analízisben, régebben gyors Fourier-transzformációkkal is foglalkozott. Hatékonynak bizonyult az együttműködésünk, melynek során eleinte Krámli Andrással (szegedi professzor, régebbi SZTAKI-s kollégám) is sokat konzultáltunk egészen 2019 januári hirtelen haláláig. András állandóan magával hordta Rozanov orosz nyelvű könyvét, amelyet a szerző Kolmogorov idősoros előadásai alapján írt. Tamás jó előrelátással fénymásolatot készített a lényeges részekről.

Az intenzív munka során sokat beszélgettünk egy előtéren át egybenyíló irodáink nyitott ajtaján keresztül is, majd a Covid-zárlat alatt online. Közben a Taylor and Francis kiadó felkérésére pályázatot adtunk be egy idősoros könyv készítésére. A pályázatot elnyertük, fél éves határidővel. Mivel tombolt a járvány, 2020 novemberében gyorsan benyújtottuk a kéziratot és 2021-ben meg is jelent a könyv „Multidimensional Stationary Time Series: Dimension Reduction and Prediction” címmel (CRC Press, Taylor& Francis Group, a Chapman& Hall book).

Kimaradt belőle azonban egy lényeges rész, hogy a minimális spektrális faktor mellett van egy megengedhető is, ami fontos szerepet játszik többdimenziós idősorok regularitásának vizsgálatában. Ehhez elővettük régi orosz nyelvtudásunkat, újra átolvastuk a Rozanov-könyvből kimásolt vonatkozó részeket, amelyek a korábbi angol fordításba nem mentek át megfelelően. Így került be egy rövid alfejezet könyvünk 2023-as kiadásába.

Az előtéren át sokat beszélgettünk könyvekről, versekről, filmekről is.

Ha eszembe jutott egy idézet, ő megmondta, honnan van, jobb volt, mint a mesterséges intelligencia.

Néha verseket fordított magyarról angolra, de műveltségi vetélkedőn is nyert, igazi européer volt. A tévé „Legyen ön is milliomos” kvízjátékában 2004-ben ötmilliót nyert – elmondása szerint könnyedén –, hisz ehhez széleskörű általános műveltséggel rendelkezett. (A pénzt lakásuk felújítására fordította és ellopott Trabantja helyett részben ebből tudott új autót venni.)

Néha együtt ebédeltünk a Matematika Intézet könyvtárosaival (Hegedűs Nóra, Csizmadia Ákos), ma már a könyvtár is a múlté, a régi könyveket széthordták.

Tamás 2000 és 2010 közt sok hivatalos elismerést kapott, pl. a BME TTK Kiváló Oktatója díjat és Magyar Felsőoktatásért Emlékérmet az akkori oktatási minisztertől.

Publikációit nem akarom tételesen felsorolni, mivel megtalálhatók az MTMT-ben és a Google Scholar-ban is. Azért felsorolok néhány témát szerteágazó matematikai érdeklődéséből, melyekben publikált is cikkek, könyvek, könyvfejezetek, egyetemi jegyzetek formájában.

Betegsége alatt fejezte be utolsó (357 oldalas) könyvét, amely még életében megjelent, lexikális pontossággal felsorakoztatott világtörténelem, egyben tudománytörténeti áttekintés is:

Human Evolution: Groups, Cultures and Wars, Nova Science Publishers, New York (2026).

A könyv előzménye Tamás Népszabadságban publikált cikke volt (2002), amit a 2001 szeptember 11-i események hatására írt az agresszióról.

Végezetül arról, hogy Tamás optimista természetű volt és ehhez jó volt a humora.

Voltak azonban dolgok, amik bántották, még ha nem is mondta, csak néhány elejtett megjegyzésben utalt ezekre. Például, hogy miután megírtuk az idősoros könyvet, és lényegében csak mi (és részben két doktoranduszom) foglalkoztunk idősorokkal az idősoros alprojektben, a végén kihagytak bennünket belőle, pontosabban átnevezték a projektet valamiféle mesterséges intelligenciára. Könyvünk és az annak írása közben született, lényeges új eredményeket tartalmazó három WoS cikk (Szabados,T.: Regular multidimensional stationary time series; Bolla, M., Szabados, T., Baranyi, M., Abdelkhalek, F.: Block circulant matrices and the spectra of multivariate stationary sequences; Bolla, M., Abdelkhalek, F.: Kálmán’s Filtering Technique in Structural Equation Modeling) eltörpült a témajelentésekben felsorolt egyéb cikkek mellett; nem említették meg egyetlen tanszéki vagy intézeti évadzáró értekezleten a felsorolt publikációk közt (idén márciusban jelent meg róla recenzió az Érintőben, de azt az ELTE professzora írta, és Tamás örült neki).

A járvány után már nem tért vissza a régi tanszéki élet, mi is ritkábban beszélgettünk Tamással az előtéren át, majd kb. három éve láttam, hogy csomagol a szomszédos szobában. Csak röviden mondta, hogy össze kell pakolnia és a szoba kulcsát leadnia. Azóta csak szemináriumokon láttam a Rényiben és PhD védéseken a BME-n. Halála után két nappal még a fényképe is lekerült a nemrég készült tanszéki tablóról.

Ha fényképe nem is, chaplini mosolya talán megmarad kollégái körében.

Bolla Marianna 

az MTA doktora

Megjegyzés: (a szerk.)

 Szabados tanár úr széles látókörű gondolkodását, emberi nagyságát és a hallgatók körében kivívott megbecsülését jól tükrözik az alábbi, honlapján megjelent írások:

– Tanárinterjú az Impulzus magazinban (2008): https://math.bme.hu/~szabados/tanarinterju.html

– Matematikáról alkotott nézetei (1996): https://math.bme.hu/~szabados/noticm96.html

– Emberiségről alkotott nézetei (2002): https://math.bme.hu/~szabados/group_aggression.html

– Magyar történelemmel kapcsolatos nézetei (2018): https://math.bme.hu/~szabados/Hungary.html

Megjelölt, ,