Mi is… egy G2-sokaság?

Facebook
Nyomtatás

A \( G_2\)-sokaság olyan Riemann-sokaság, melynek holonómiacsoportját a kivételes \( G_2\) Lie-csoport tartalmazza. Ebben a cikkben megmagyarázzuk ezt a definíciót, leírjuk a \( G_2\)-sokaságok néhány fontos tulajdonságát, és megvizsgáljuk, hogy milyen hasonlóságok és különbségek fedezhetők fel ezen terek és a Kähler-, valamint a Calabi—Yau-sokaságok között.

Egy Riemann-sokaság holonómiacsoportja egy kompakt Lie-csoport, amely bizonyos értelemben globális mértékét adja a sokaság lokális görbületének. A sokaságra és a metrikára tett megfelelően szép feltételek mellett az öt kivételes Lie-csoport közül csak a \( G_2\) léphet fel a tér holonómiacsoportjaként. Berger 1950-es klasszifikációja ugyan nem zárta ki, de az volt az általános nézet, hogy ilyen metrikák nem léteznek. 1987-ben azonban Robert Bryant sikeresen bizonyította lokális példák létezését. Két évvel később — bizonyos vektornyalábok totális terén egy szimmetriamódszert alkalmazva — Bryant és Simon Salamon találta az első teljes, nem-kompakt példákat ilyen metrikákra. Azóta fizikusok igen sok további példát találtak szimmetriával rendelkező \( G_2\)-holonómiájú nem kompakt terekre. Végül 1994-ben Dominic Joyce okozott nagy meglepetést több száz kompakt példa létezését bizonyítva. Bizonyítása nem konstruktív, felhasználja bizonyos nemlineáris elliptikus egyenletek megoldásának egzisztencia és unicitási eredményeit, ahogy a Kähler-sokaságokon a Calabi-sejtés Yau-féle megoldása sem konstruktív módon igazolja a bizonyos feltételeknek eleget tevő Calabi—Yau-típusú (\( SU(m)\)-holonómiájú) metrikák egzisztenciáját és unicitását. 2000-ben Alekszej Kovaljov talált \( G_2\)-holonómiájú kompakt sokaságokra egy másik konstrukciót, mellyel több száz újabb, nem explicit példát adott. Kompakt esetekre jelenleg is csak ez a két konstrukció ismert. A \( G_2\)-geometriákról és néhány kompakt példáról kiváló áttekintést találunk a [3] monográfiában.

A Riemann-holonómiát illetően a \( G_2\) csoport jelentősége valójában nem abban rejlik, hogy ez egyike az öt kivételes Lie-csoportnak, hanem abban, hogy ez az automorfizmuscsoportja az októnionok \( \mathbb{O}\) nyolcdimenziós nem asszociatív valós divízióalgebrájának. Az októnionokon adott egy pozitív definit belső szorzat; továbbá az \( 1 \in \mathbb{O}\) egységelem által kifeszített alteret valós, míg az ortogonális komplementerét tisztán képzetes októnionoknak nevezzük: \( \mathrm{Im}(\mathbb{O})\cong \mathbb{R}^7\). Ez teljesen analóg a kvaterniók \( \mathbb{H}\) algebrájával, azzal a különbséggel, hogy az assszociativitás hiánya bizonyos bonyodalmakat okoz. Az analógia alapján bevezethetünk \( \mathbb{R}^7\)-en egy keresztszorzást az alábbi módon: legyen \( u,v\in \mathbb{R}^7\cong \mathbb{O}\), és legyen \( u\times v=\mathrm{Im}(uv)\), ahol \( uv\) az októnionok szorzatát jelöli. (Az \( uv\) szorzat valós része nem más, mint \( -\langle u,v\rangle\), pontosan úgy, ahogy a kvaterniók esetén, ahol \( \langle \cdot, \cdot \rangle\) az euklideszi belső szorzást jelöli.) Az így bevezetett keresztszorzat eleget tesz az \[\displaystyle \begin{gathered} u\times v=-v\times u,\\ \langle u\times v,u\rangle=0,\\ \left\lVert u\times v\right\rVert^2=\left\lVert u\wedge v\right\rVert^2 \end{gathered}\] relációknak, pontosan úgy, ahogy az \( \mathbb{R}^3\cong \mathrm{Im}(\mathbb{H})\)-n bevezetett keresztszorzat teszi. Ugyanakkor van egy különbség: az \( \mathbb{R}^3\) keresztszorzatával ellentétben \[\displaystyle u\times(v\times w)+\langle u,v\rangle w-\langle u,w\rangle v\] nem zérus, hanem a szorzat nemasszociativitását méri: \( (uv)w-u(vw)\neq 0\). Megjegyezzük, hogy \( \mathbb{R}^7\)-ben a keresztszorzást felhasználva bevezethetünk egy 3-formát (mindhárom változójában lineáris és antiszimmetrikus formát) az alábbi módon: \( \varphi(u,v,w)=\langle u \times v, w\rangle\). Itt nem részletezett okok miatt ezt a formát asszociatív 3-formának nevezzük.

Azt mondjuk, hogy egy 7-dimenziós sokaságon megadható egy \( G_2\)-struktúra, ha megadható a hozzá tartozó frame-nyaláb \( GL(7, \mathbb{R})\) struktúracsoportjának egy redukciója a természetes módon \( SO(7)\)-beli részcsoportnak tekinthető \( G_2\) csoportra. Ebből következik, hogy egy \( G_2\)-struktúra meghatároz egy Riemann-metrikát és egy irányítást. Valóban, egy \( G_2\)-struktúrával ellátott sokaságon létezik egy „nemelfajuló” \( \varphi\) 3-forma, melyre igaz, hogy az \( M\) sokaság minden \( p\) pontja körül megadható olyan koordinátarendszer, hogy a \( p\) pontban a \( \varphi\) megegyezik az \( \mathbb{R}^7\)-en korábban bevezetett asszociatív 3-formával. Továbbá a \( \varphi\) 3-formából egy metrika és egy irányítás származtatható kanonikus, ugyanakkor erősen nemlineáris módon. E metrika segítségével a \( \varphi\)-ből az „indexek felemelésével” bevezethetünk egy keresztszorzatot. Összegezve: a \( G_2\)-struktúrával rendelkező \( (M, \varphi)\) sokaság ellátható metrikával, keresztszorzással, 3-formával és irányítással, melyek eleget tesznek a \[\displaystyle \varphi(u,v,w)=\langle u\times v,w\rangle\] feltételnek. Ez teljesen hasonló a majdnem Hermite-sokaságok megfelelő struktúrájához, ahol adva van egy metrika, egy \( J\) majdnem komplex struktúra, egy \( \omega\) 2-forma és egy irányítás, melyek eleget tesznek az \[\displaystyle \omega(u,v)=\langle Ju,v\rangle\] feltételnek. Lényegében egy sokaságon akkor adható meg egy \( G_2\)-struktúra, ha az érintőtere sima módon azonosítható a képzetes októnionok \( \mathrm{Im}(\mathbb{O})\cong \mathbb{R}^7\) terével, ahogy egy Hermite-sokaság esetén is az érintőtér sima módon azonosítható (a szokásos euklideszi belső szorzattal ellátott) \( \mathbb{C}^m\)-mel. Az Hermite-sokaságok pszeudo-holomorf görbéihez hasonlóan a \( G_2\)-struktúrával rendelkező sokaságokon is megadhatók kalibrált részsokaságok kitüntetett osztályai. A kalibrált részsokaságokról bővebben a [2] dolgozatban olvashatunk.

Annak szükséges és elégséges feltétele, hogy egy sokaságon létezzen \( G_2\)-struktúra, az, hogy irányítható és hogy spin legyen, ami ekvivalens azzal, hogy az első két Stiefel—Whitney-osztálya zérus. Így tehát igen sok ilyen 7-dimenziós sokaság van, ahogy igen sok majdnem Hermite-sokaság is van. De a történetnek itt még nincs vége.

Legyen \( (M, \varphi)\) egy \( G_2\)-struktúrával rendelkező sokaság. Mivel ez meghatároz egy \( g_\varphi\) Riemann-metrikát és egy ehhez tartozó \( \nabla\) Levi-Civita-féle kovariáns deriválást is, vizsgálhatjuk, hogy teljesül-e a \( \nabla\varphi=0\) feltétel. Ha igen, akkor az \( (M, \varphi)\)-t \( G_2\)-sokaságnak nevezzük, és ekkor megmutatható, hogy a \( g_\varphi\) Riemann-féle holonómiacsoportját tartalmazza a \( G_2\subset SO(7)\) csoport. Egy ilyen „párhuzamos” \( G_2\)-struktúrát találni igen nehéz, mert az ismeretlen \( \varphi\) 3-formára egy bonyolult nemlineáris parciális differenciálegyenletet kell megoldani. A \( G_2\)-sokaságok esete bizonyos értelemben hasonló a Kähler-sokaságokéhoz, melyek pontosan azok a majdnem Hermite-sokaságok, melyekre teljesül a \( \nabla \omega=0\) feltétel. Ugyanakkor Kähler-sokaságokat sokkal könnyebb találni részben azért, mert a \( g\) metrika és a \( J\) komplex struktúra lényegében függetlenek egymástól (csak egy enyhe kompatibilitási feltételnek kell eleget tenniük), míg a \( G_2\)-sokaságok esetén mind a metrika, mind a keresztszorzat nemlineárisan származtatható a metrikából. Azonban az analógia nem teljes, mert megmutatható, hogy ha \( \nabla\varphi=0\), akkor a \( g_\varphi\) Ricci-görbülete eltűnik. Így tehát egy \( G_2\)-sokaság mindig Ricci-lapos. (Ez az egyik magyarázata annak, hogy miért érdeklik a fizikusokat ezek a sokaságok: a 11-dimenziós \( M\)-elméletben — csakúgy, ahogy a Calabi—Yau-féle 3-sokaságok a 10-dimenziós húrelméletben — a „kompaktifikáció” szerepét játsszák. Az [1] dolgozatban áttekintést találunk a \( G_2\)-sokaságok szerepéről a fizikában.) Tehát bizonyos értelemben a \( G_2\)-sokaságok hasonlóak az olyan Ricci-lapos Kähler-sokaságokhoz, melyek épp a Calabi—Yau-sokaságok.

Ha megengedjük, hogy a holonómia valódi részcsoportja legyen a \( G_2\) csoportnak, akkor igen sok példát kaphatunk \( G_2\)-sokaságra. Például a lapos \( T^7\) tórusznak, vagy a \( T^3\times CY2\) és az \( S^1\times CY3\) szorzatsokaságoknak is (ahol \( CYn\) egy Calabi—Yau-féle \( n\)-sokaságot jelöl) a holonómiacsoportja a \( G_2\)-nek egy-egy valódi részcsoportja. Bizonyos értelemben ezek „triviális” példák, mert alacsonyabb dimenziós konstrukciókra redukálódnak. Az olyan sokaságokat, melyek holonómiacsoportja a teljes \( G_2\) csoport, irreducibilis \( G_2\)-sokaságoknak nevezzük. Éppen ilyenek azok a sokaságok, melyeket Bryant, Bryant—Salamon, Joyce és Kovaljov konstruált.

Még hiányzik egy „Calabi—Yau-típusú” tétel, mely megadná annak szükséges és elégséges feltételét, hogy egy kompakt 7-dimenziós sokaságon, melyen megadható \( G_2\)-struktúra, mikor adható meg olyan \( G_2\)-struktúra, mely párhuzamos (\( \nabla\varphi=0\)). Igazából még azt sem tudjuk, hogy mi lenne az erre vonatkozó sejtés. Néhány topologikus feltétel már ismert, de messze vagyunk még attól, hogy elegendőségi feltételt adjunk. De ahelyett, hogy ezt a problémát a Calabi-sejtéshez hasonlítanánk, inkább egy másikkal kellene összevetni, amelyre jobban hasonlít. Nevezetesen a következőhöz: tegyük fel, hogy \( M\) egy \( 2n\)-dimenziós kompakt, sima sokaság, melyen megadható egy majdnem komplex struktúra. Mi annak a szükséges és elégséges feltétele, hogy az \( M\)-en létezzen Kähler-metrika? Számos szükséges topologikus feltétel ugyan ismert, de közelében sem vagyunk annak, hogy elegendőségi feltételt adjunk.

Ami miatt a Calabi-sejtés mégis kezelhető (bár kétségkívül nehéz), az az a tény, hogy ha egy Kähler-sokaságból indulunk ki (ahol a metrika holonómiája \( U(m)\)), akkor az \( SU(m)\)-hez csak eggyel kell csökkenteni a holonómiacsoport dimenzióját. Ezután a Kähler-geometria \( \partial \overline{\partial}\)-lemmája alapján a Calabi-sejtést egy skalárfüggvényre vonatkozó (bár erősen nem lineáris) elliptikus parciális differenciálegyenlet megoldhatóságára lehet visszavezetni. Hasonló „sejtés” a Kähler- vagy a \( G_2\)-sokaságok esetén parciális differenciálegyenlet-rendszerek megoldhatóságára vezet, melyeket sokkal nehezebb kezelni.

Spiro Karigiannis

Irodalomjegyzék

[1] S. Gukov, M-theory on manifolds with exceptional holonomy, Fortschr. Phys. 51 (2003), 719—731.

[2] R. Harvey and H. B. Lawson, Calibrated geometries, Acta Math. 148 (1982), 47—157.

[3] D. Joyce, Compact Manifolds with Special Holonomy, Oxford University Press, 2000.

Megjegyzések

  • A fenti dolgozat eredetije 2011 áprilisában jelent meg a Notices of the American Mathematical Society folyóiratban. Ez a fordítás a szerző és az AMS engedélyével  jelenik meg. Fordította Muzsnay Zoltán.
  • Spiro Karigiannis, WHAT IS…a \(G_2\)-Manifold? Notices Amer. MAth. Soc. Vol. 58 Num. 4 (April, 2011) 580-581 ©2011 American Mathematical Society.
A rovat ajánlott cikkei
A Monstrum csoport elemeinek száma körülbelül megegyezik a Jupiter elemi részecskéinek számával. Mérete miatt szokták nevezni Szörnynek vagy Barátságos Óriásnak is. Aki meg szeretné ismerni, annak tudnia kell egyet s mást csoportelméletből, amihez érdemes megnézni a fordító, Maróti Attila megjegyzését az írás végén.
Ha valaki még nem tudja, mi is egy matematikai értelemben vett csomó, Stipsicz András ismeretterjesztő cikkéből könnyen megtanulhatja. Néhány egyszerű, csomókra vonatkozó fogalom és művelet bevezetése után kiderül egy nemrég felfedezett és meglepő válasz egy klasszikus csomóelméleti kérdésre.
A modern matematika nagy fejezetei nőttek ki a 100 éve meghalt Felix Klein gondolatai nyomán, beleértve Klein Erlangen-programját, valamint a Lie-csoportok és Lie-algebrák jelentős területeit. Míg sokáig úgy tűnhetett, hogy a szimmetriák diszkrét és folytonos csoportjainak vizsgálata messze esik egymástól, a későbbi kutatások határozottan közelebb hozták ezt a két területet.
Miközben a természetes számoktól eljut az algebrai számokig és mai alkalmazásukig, a szerző, Szalkai István rengeteg hivat­ko­zás­sal és lábjegyzettel indokolja, magyarázza mondanivalóját, amivel bevezeti az Olvasót az algebrai számok körébe.
2025. március 27-én Kalmár László Emléknapot tartottak Szegeden a jeles matematikus, az informatika hazai úttörője születésének napra pontosan 120. évfordulóján. A Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Akadémiai Bizott­sá­gá­nak székházában elhangzott előadásokból Szabó Péter Gábor: Kalmár László, a matematikus című előadásának lejegyzett és szerkesztett változatát tesszük most közzé.
Hírlevél feliratkozás
Az reCAPTCHA V3 használatához hozzá kell adnod az API-kulcsot, és be kell fejezned a telepítési folyamatot a Vezérlőpult > Elementor > Beállítások > Integrációk> reCAPTCHA V3 menüpontban.