A 66. Nemzetközi Matematikai Diákolimpiát Ausztráliában rendezték meg egy nagy üdülőközpontban, közel Sunshine Coast városhoz. Ha a hatalmas, kontinensnyi ország térképére gondolunk, akkor a keleti part talán legismertebb városa Sydney, ettől északra fekszik Brisbane. Ide érkezett a repülőnk, és innen még 90 km-re északra buszozva jutottunk a helyszínre. Az ausztrál téli időjárás az olimpia ideje alatt a legszebb arcát mutatta, egy nap kivételével szépen sütött a nap. A hajnali és esti órákban azért elég rendesen lehűlt a levegő. A magyar diákok a szobájukból kilépve a parkban legelésző kengurukat láthattak.
De hogy is jutottak ide? Tekintsük át az elmúlt tanévben az olimpiához vezető utat.
A sportolók olimpiájához képest a tudományos diákolimpiák egyik fontos különbsége, hogy minden évben megrendezésre kerülnek. Így minden évben indulnak olimpiai szakkörök. A központi szakkör most is hibrid formában üzemelt egész évben. Idén egy vendégelőadó volt, Kós Géza, aki a generátorfüggvények témaköréhez tartott bevezető foglalkozást. Még Reiman István tanár úr idejében alakult ki az a rendszer, hogy a szakkörön legyenek a feladatok a sokszínűek. Az olimpián nem lehet válogatni, szükség van a teljes rugalmasságra; amit kitűznek, azt kell megoldani. Ennek ellenpontjaként az olimpiai iskola foglalkozásain szombaton délelőttönként tematikusan összeállított anyagok voltak háromórás foglalkozásokkal, amelyeket egy őszi és egy tavaszi „ottalvós” tábor egészített ki, továbbá a leírási készséget fejlesztő próba versenydolgozatokat lehetett írni A foglalkozások vezetői Bán-Szabó Áron, Borbényi Márton, Fleiner Zsigmond, Hujter Bálint, Imolay András, Jánosik Máté, Kocsis Anett, Kós Géza, Kovács Benedek, Molnár-Szabó Vilmos, Nádor Benedek és Seres-Szabó Márton voltak. Az őszi tábor témája geometria, a márciusi kétnapos felkészítésé pedig algebra volt.
A csapat összeállítását egy kvalifikációs rendszer segíti. Ehhez gyűjteni kell a kvalifikációs pontokat, melynek szabályai részletesen olvashatók az olimpiai felkészítés hivatalos honlapján, amelyet Kovács Benedek doktorandusz gondoz (ezúton is köszönet alapos munkájáért). A kvalifikációs pontokba nem számít bele, hogy ki hány szakkörön volt ott, az olimpiai iskola foglalkozásait látogatta-e, a próbaversenyeket megírta-e. Van olyan diák, aki élt ezekkel a lehetőségekkel, de a legeredményesebbek között is van olyan, aki inkább a maga útját járta, és önállóan, a maga tempójában készült.
Lassan negyed évszázados hagyomány, hogy a magyar és az angol kibővített olimpiai keret, 20-20 diák együtt készül az olimpiára. Az első tábor 2001-ben még Budapesten volt 14-14 diákkal egy középiskolai kollégiumban. Később sok éven át Tatán, kétszer a Mátra lábainál, kétszer Dombóváron, egyszer Vácon szerveztük meg a közös felkészülést. A Covid időszakában két év kimaradt, azóta Budapesten működik a tábor a Benczúr hotelben. Minden előadás és feladatmegoldó foglalkozás angolul zajlik. A tábor egy tipikus napja 150 perces egyéni munkával kezdődik. Három feladatot kapnak a diákok, ezek megoldását le is kell írniuk, gyakorolva a versenyhelyzetet és fejlesztve a leírási készséget. Ebéd előtt és után egy-egy másfél órás előadás van. Ezek nem feltétlenül kapcsolódnak az olimpiai témákhoz, a matematikai látómezőt szélesítik. A vacsora előtt egy feladatmegoldó foglalkozás zárja a napi programot. Ezúton is köszönjük Laczkovich Miklós, Rimányi Richárd, Janzer Olivér, Janzer Barnabás, Ambrus Gergely, Hujter Bálint, Kós Géza, Gyenes Zoltán és Dobos Sándor előadásait. A táborozók idén a Művészetek Palotájában megnézték a Recirquel társulat „Solus Amor” című produkcióját. A sok matekozás mellett lehetett pingpongozni, társasozni. A tábor házigazdája Kovács Benedek volt, munkáját segítette Jánosik Áron és Kocsis Anett.
A kvalifikációs eredménylista legjobb négy szereplője képviselte hazánkat a Romanian Master of Mathematics versenyen, erről részletesebb beszámoló olvasható az Érintő 2025. júniusi számában. A tavaszi versenyszezonban lezajlott az EGMO Koszovóban (ezzel a beszámolóval egyidőben jelenik meg erről is az Érintő-cikk), majd április 23-24-én következett a végső, harmadik és negyedik válogatóverseny. Ezeken már csak a kvalifikációs eredménylista élmezőnye, a legjobb 24 diák vehet részt. A verseny után kialakultak a csapatok, a nevek utáni szám az évfolyamot jelzi:
IMO – Bodor Mátyás 11, Czanik Pál 12, Holló Martin 11, Molnár István Ádám 12, Szakács Ábel 11, Varga Boldizsár 12.
MEMO – Ali Richárd 11, Gyenes Károly 11, Kocsis Péter 11, Prohászka Bulcsú 11, Sárdinecz Dóra 11, Vígh Zalán 11.
Iskolák szerint Zalán a szegedi Radnótiból, István a miskolci Földesből, Boldizsár a budapesti Veres Péterből, Mátyás a csíkszeredai Márton Áronból, Károly a kecskeméti Bányaiból, Richárd a gödöllői Török Ignácból, a többiek a budapesti Fazekasból érkeztek.
Májusban az írásbeli érettségik után egyhetes edzőtábor következett. Ennek egy-egy napját vezette Miklós István, Kovács Benedek, Harangi Viktor, Dobos Sándor és Gyenes Zoltán. Mindannyiuk munkájáért hálás köszönet.
Az érettségi után 21 diákkal indultunk a velünk „társbérletben” rendezett KöMaL-os fizikatábor résztvevőivel közösen Dombóvárra. A dombóvári edzőtáborból hiányzott két évig a MEMO csapat, mert ők ugyanakkor Kínában tréningeztek. Idén Pekingbe nem ment magyar diák, viszont az USA csapatának felkészítő táborában részt vehetett két fő, Dóri és Zalán. Ezen a héten Kiss Géza és Dobos Sándor irányították a délelőtti programot, ahol a diákok két korcsoport szerint vettek részt. A délutáni feladatmegoldó szemináriumokat Kovács Benedek és Móricz Benjamin vezették, itt a táborozók együtt voltak. Köszönjük a sok munkát Salamon Máriának, aki a tábor teljes szervezésén, lebonyolításán fáradozott. Most is az Európa Hotel volt a főhadiszállásunk. Esténként sötétedésig ment a foci, de lehetett pingpongozni, biliárdozni és csocsózni is. A hét közepén az egyik délutánt kikapcsolódásként a gunarasi strandon töltötte a csapat. Pénteken este a tábortűznél énekeltünk gitárszóval, körtemuzsikával. A MaMut táborok dalgyűjteménye adja az énekléshez a fő muníciót. A korábbi években néha az éneklés szavalókórus jellege jelezte, hogy nem zenei, hanem matekos táborban vagyunk. Idén a táborozók között többen kifejezetten szépen énekeltek. Nagy öröm látni, hogy a sok közös program ezeket a diákokat közösséggé kovácsolja.
A magyar matematikai közélet szép példája, hogy a teljes diákolimpiai felkészítés során sok közreműködő volt: lelkes egyetemista, középiskolai tanár, egyetemi oktató, kutató, akadémikus. Köszönet illeti rajtuk kívül a diákokat támogató szülőket, iskolai tanáraikat és a Bolyai Társulat munkatársait.
És hogyan zajlott végül a 2025-ös Nemzetközi Matematikai Diákolimpia?
Július 11-én a repülőtéren gyülekezett a csapat, némi izgalommal, hiszen nagyon messzire repültünk. Előkerült a csapatzászló, amelybe 2000 óta minden évben belehímezzük a csapat tagjainak neveit. Ezzel a zászlóval készült az indulás előtti csoportkép.
A szülők szemében a büszkeség fényei és némi féltés: ugye minden rendben lesz, 10 nap múlva újra megölelhetjük egymást! A diákok közül többen már jártak nemzetközi versenyeken, rutinos utazóként haladtak előre a reptér ellenőrzésein. Az első géppel Dubaiba mentünk, ott pár óra várakozás után egy hatalmas, kétszintes gépbe szálltunk, ezzel repültünk 14 órát leszállás nélkül Brisbane-be. Ausztráliába lépve szigorú az ellenőrzés, nem lehet bevinni élelmiszert vagy nem lehet a csomagban sáros bakancs. Kígyózó sorban araszoltunk a hosszú ellenőrzésekhez, végül már elmúlt éjfél, amikor két órával a landolás után kiléphettünk a reptérről. A közeli hotelben töltöttük az éjszakát, másnap pedig a reptéri IMO gyülekezési ponthoz mentünk. A buszon már más csapatokkal is találkoztunk. A helyszínre érkezve várakozni kellett, ez alatt ranger-ruhás emberek szórakoztatták a diákokat: kígyókat, hüllőket hoztak, ezekkel lehetett fényképezkedni. Az üdülőhelyen két nagy épület van. Az egyik a szállodai központ, itt étkeztünk és itt rendeztek be játszószobákat. A másik nagy épület a konferenciaközpont, itt volt a megnyitó és a záróünnepség, itt zajlott maga a verseny és azt követően a koordináció is. A hatalmas parkban szétterülő házsorokban apartmanokban kaptunk szállást. A magyar csapatból négyen együtt laktak, két fiú pedig két holland szobatársat kapott. A két év múlva esedékes magyarországi IMO-ra készülve Bán-Szabó Áron eljött megfigyelőnek, részletesen dokumentált mindent, gyűjtötte a tapasztalatokat.
Az ünnepélyes megnyitó elején köszöntötték a helyi őslakosokat, megtartották a köszöntő beszédeket és a szokásos módon felvonultak a csapatok. A végén a műsorvezető előkapta a gitárját és megtanított a közönségnek egy dalt.
A versenynapok izgalmát oldandó, a csapat körbesétálta a hotel előtti lagúna tavat. Ebben fürdeni, evezni és vitorlázni is lehetett. A verseny után a diákok meglátogatták az állatkertet, láttak koalát, simogattak kengurut, és a sokféle állat mellett az ausztráliai vegetáció növényeit is megnézhették. A vidámparkozó napon zuhogott az eső, a diákok aznap sokat társasjátékoztak, tichuztak. A csapat vezetői ezen a két napon a dolgozatok pontozásán dolgoztak, a koodinátorokkal egyeztettek. A szervezők meghívására koordinátori munkát végzett Jankó Zsuzsanna, Borbényi Márton, Klász Viktória, Záhorsky Ákos, Haiman Milán és Kós Géza, utóbbi a problémakiválasztó bizottságban is részt vett. Kunszenti-Kovács Dávid a norvég csapat vezetőjeként és a bizottság tagjaként tevékenykedett. Megfigyelőként követte az eseményeket Karlóczai Orsolya és Kós Rita.
A feladatlap és a részletes eredmények is megtalálhatók az olimpia hivatalos honlapján. A csapat tagjait már felsoroltuk, közülük Ábel és Mátyás aranyérmet szerzett, Pali, Boldizsár és Martin ezüstöt, István bronzot, a csapat pedig 14. lett. Az éremhatárok pontszámai: a megszerezhető 42 pontból 35-től arany-, 28-tól ezüst-, 19-től bronzérmet lehetett kapni. Elég szokatlan, de az idei olimpián az első 5 feladatot elég sokan megoldották, a pontszámok módusza 35 lett. A legnehezebb, 6-ost viszont a 632 versenyző közül csupán hatan (!) oldották meg és nagyon kevesen kaptak rá egyáltalán 0-nál több pontot.
A zárónapon több előadást szerveztek, az egyiket Terence Tao tartotta, az ausztrálok korábbi legendás olimpikonja, napjaink egyik legismertebb matematikusa. A záróünnepségen az érmek átadása után az ausztrál csapat átadta az olimpiai zászlót a kínaiaknak, és bemutatták a következő évi olimpia beharangozó videóját: jövőre az IMO Sanghajban lesz. A csapatok vidáman fotózkodtak, mialatt a szervezők átalakítottak a helyszínt, és indulhatott a hatalmas ausztrál barbecue parti, finom ennivalókkal, zenével, tánccal.
Mi, magyar résztvevők közben már arról beszélgettünk, azt tervezgettük, hogyan lesz majd két év múlva a Magyarországon megrendezésre kerülő IMO 2027. Ehhez sok ember összefogása kell, reméljük jól sikerül majd!
Dobos Sándor
IMO csapatvezető-helyettes
Megj. A korábbi évek olimpiáiról itt találhatók a híradások:
