Megjelenés: 2016/4.
2002-ben az első Moore-díjas Warwick Tucker volt, aki precíz bizonyítást adott a kaotikus dinamika nevezetes mintapéldánya, a (képünkön is látható) híres Lorenz-attraktor létezésére, mintegy negyven évvel azután, hogy numerikus szimulációk segítségével felfedezték ezt az alakzatot. 2016-ban először kapták magyar kutatók ezt a díjat: Bánhelyi Balázs, Csendes Tibor és Krisztin Tibor szegedi egyetemi oktatók bécsi kollégájukkal, Arnold Neumaierrel közös munkájukért.
A késleltetett visszacsatolás jelenségét mindenki tapasztalta már, pl. zuhanyozás során. Tegyük fel, hogy egy keverőcsap elforgatásával változtatjuk a csapból kimenő víz hőmérsékletét, továbbá a víz hőfokának változása arányos a csap elforgatásának a szögével... Így kezdi ennek a mindennapi életünkben is fontos jelenségnek a matematikai magyarázatát a Moore-díjas Krisztin Tibor. Aki jobban meg szeretné ismerni a szerzőt, annak ajánljuk, olvassa el a Bolyai Társulat 2016-os díjazottai című hírünket is.
Az expander (kellő erőkifejtéssel) eredeti méreténél sokkal nagyobbra nyújtható. Node: a matematikában az expander nem ez, vagy talán mégis valami hasonló? Peter Sarnak, a Princeton és a New York Egyetem matematika professzora 2004 augusztusában a Notices of the American Mathematical Society folyóiratában írta le az expander alapvető tulajdonságait. Huszár Kristóf fordítása bennünket is megismertet vele. Erőpróbáló!
Nagy élvezettel olvastam a Matolcsi Máté fordításában megjelent interjút, amelyet John Nash adott közvetlenül tragikus halála előtt. Furcsa érzés, hogy megjegyzéseket fűzök egy páratlan lángelme interjújához, de a források világosan bizonyítják, hogy fontos pontokon téved. Az interjú az Érintő 1. számában (2016 szeptember) jelent meg.
A Nemzetközi Matematikai Kongresszus (ICM) a matematikusok legnagyobb nemzetközi kon­fe­ren­ci­á­ja. A négyévente szervezett ren­dez­vény­nek legutóbb Szöul adott otthont, a következőt Rio de Janeiroban tartják. Több rangos matematikai díjat is ezen a kon­fe­ren­ci­án szoktak átadni, köztük a híres Fields-érmet. 1912-ben Cambridge-ben rendezték az ICM konferenciát. Fotónkon hárman az akkori 18 magyar résztvevő közül: Fejér Lipót, Riesz Frigyes és Riesz Marcel.
A Polygon folyóirata a Szegedi Tudományegyetem Bolyai Intézetének kiadásában 1991 óta jelenteti meg matematikai és szakdidaktikai közleményeit. Nemrég jelent meg 2016 novemberi, XXIV/1. száma, ebben a 69-78. oldalon olvasható Máté László cikke, amelyet − az összes fél egyetértésével − az Érintőben is közlünk. A szerző néhány példán keresztül azt szeretné megmutatni, hogy ha egy geometriai sorozatot végtelen sorozattá terjesztünk ki, akkor ezzel a látszólag kis lépéssel nagymértékben tágíthatjuk diákjaink matematikai szemléletét. A példák egyike egy tábla csokoládé...
„Szerintem az interaktív tábla színt visz a tanulásba, hiszen az összes elektromos kütyü vonzza a diákok figyelmét. Lehetőséget ad a távtanulásra (pl. ha beteg valaki, akkor egy az egyben megkapja az órai anyagot és be tudja pótolni). Lehet rajta akár videókat nézni, ami szintén jobban megmarad a fejünkben, mintha a tankönyben olvasnánk valamit. Összességében az elektronikus tábla szerintem egy szuper dolog.😊” (Kovács Mariann 11.oszt.)
Nem, a cikk címe nem tévedés, sőt, ez a hóember jó okkal és tartósan költözhet be tantermünkbe, ha akarjuk, családostól, sőt, csapatostól… Olyan volt diákként írok, aki mindig küzdött a matematika kihívásaival, és sajnos nem a kreativitás és játékosság helyeként maradt meg bennem a matematikaóra, pedig meg vagyok győződve arról, hogy ezeknek megvan a létjogosultsága ott is...Az idei karácsonyra készülve találtam a geometrikus papírdíszek témájára. Erről olvasva merült fel bennem a gondolat, hogy például egy geometrikus hóember milyen remekül illene egy ádventi matematikaórára vagy szakkörre.
Tarcsay Tamás 2016-ban Rátz Tanár Úr Életműdíjat kapott. A róla szóló kisfilmet és ezt a méltatást 2016. november 30-án a díjkiosztó ünnepségen, a Magyar Tudományos Akadémián láthatták-hallhatták a meghívottak.
Kónya István 2016-ban Rátz Tanár Úr Életműdíjat kapott. A róla szóló kisfilmet és ezt a méltatást 2016. november 30-án a díjkiosztó ünnepségen, a Magyar Tudományos Akadémián láthatták-hallhatták a meghívottak.
Amikor egy jelentős tudós meghal, számokba rendezik munkásságát: hány könyvet írt, mennyi ilyen, olyan, amolyan cikket publikált, hányan szereztek tudományos fokozatot az irányításával, mekkora az idézettsége. Pedig sokszor fontosabb a személy kisugárzása... Vizvári Béla vissza­em­lé­ke­zé­se egykori munkatársára.
Radnai Gyula kutatása bepillantást nyújt abba a korba, amelyikben Rados Gusztáv és Fröhlich Izidor vizsgáztatta a tanárjelölteket a budapesti tudományegyetem bölcsészkarán (!), ahol többek között Visnya Aladár, Zemplén Győző, Fejér Lipót, és akiről a cikk szól, Faragó Andor tanult. A középiskola, ahol érettségizett, a „VII. kerületi m. kir. áll. főgymnasium” volt. Ma ez a Madách Imre Gimnázium... Ez a kép a régi-új gimnáziumról a facebook-oldalukon látható.
A díj Rátz Lászlónak állít emléket, aki a Fasori Gimnázium matematika-fizika szakos tanáraként számos világhírű tudóst, többek között Neumann Jánost, Wigner Jenőt és Harsányi Jánost is elindította a pályáján. „Hogy ne csak a világhírű tudósok, hanem a tanáraik nevét is megismerjük…” – ez a gondolat hívta életre a kiemelkedő tanáregyénisegek méltó elismerését egy példaértékű összefogás eredményeként. Az Alapítvány a Magyar Természettudományos Oktatásért az elmúlt 16 év során összesen 120 kiváló pedagógust tüntetett ki az életműdíjjal.
A 2016. évi matematikai Nemmers-díjat Kollár János nyerte el az algebrai geometria területén ért el kimagasló eredményekért. A díjhoz fűzött méltatás külön kiemeli Kollár professzornak a Minimális Modell Programhoz való hozzájárulását, úttörő munkásságát a racionális összefüggőség terén, valamint John Nash egy 1952-es sejtésére talált ellenpéldáját.
2017. január 5-én Atlantában kerül sor a matematikai és fizikai Eisenbud-díj átadására. A fényképen a két díjazott, Erdős László és Hong-Tzer Yau. A háromévenként kiosztásra kerülő díjat az Amerikai Matematikai Társulat 2006-ban alapította a kiváló matematikai fizikus, Leonard Eisenbud (1913–2004) emlékére, aki Wigner Jenő irányításával szerzett PhD fokozatot Princetonban 1948-ban, és az atommag szerkezetének leírásában ért el kiemelkedő eredményeket.
Első alkalommal 2007-ben, Varga Tamás halálának 20. évfordulóján került sor az Emlékdíjak átadására. Ekkor a díjazottak C. Neményi Eszter, Szeredi Éva és Kovács Csongorné voltak, akik valamennyien Varga Tamás közvetlen munkatársaiként vettek részt a Komplex matematikai kísérletben, illetve a kísérlethez kapcsolódó szakmai anyagok, tantervek és tankönyvek kidolgozásában. A Varga Tamás Módszertani Napokról és a névadó életéről ugyanebben a számban A Varga Tamás Napok krónikája c. cikkünkben olvashatnak.
2016 novemberében rendeztük meg a 28. Varga Tamás Módszertani Napokat. A gazdag program az ELTE TTK Matematikai Intézet Matematikatanítási és Módszertani Központja honlapján olvasható. A következő írás a Varga Tamás Napok krónikájának be­ha­ran­go­zó­ja­ként a komplex matematikatanítás születéséről, Varga Tamás ma is követendő elveiről szól. (A fényképen a Központ vezetője, Vancsó Ödön ismerteti a Komplex matematikaoktatás a XXI. században című pályázatukat, amely 2015-ben és a 2016-2020 közötti időszakra is támogatást kapott az MTA-tól.)
A Bolyai János Matematikai Társulat 2016. évi díjainak átadására december 14-én került sor Budapesten, az Eötvös József Gimnázium Dísztermében. A díjak névadói: Szele Tibor, Grünwald Géza, Farkas Gyula, Rényi Kató és Patai László. Bár a korábbi években is többször előfordultak nők a díjazottak között, az idei kitüntetetteknek azonban több mint a fele hölgy! Fényképünkön a Patai-díjat veszi át <iSomogyi Anikó.
A matematika és az irodalom több ponton összekapcsolható. Beszélhetünk arról, hogy milyen kép jelenik meg a matematikáról vagy a matematikus alakjáról egyes irodalmi művekben, vagy arról, hogy a matematikában milyen formában fedezhető fel az esztétikum, de arról is, hogy a művészet mit gondol, mit mond a tudományról, azon belül a matematikáról. Én ezeket a szempontokat félretéve azt szeretném bemutatni, hogy a matematikában jól ismert fogalmak egyike, a valószínűség hogyan jelenik meg egy irodalmi műben, és mindez esetleg hogyan árnyalhatja a matematikai fogalomról alkotott képünket.
(Például magyar) sportújságírók kedves szórakozása olimpiák idején azzal szítani nemzeti büszkeségünket, hogy kiszámolják, egy lakosra hány aranyérem jut Magyarországon, és mennyi mondjuk a nálunk némileg gazdagabb Egyesült Államokban. A következtetés persze mindig az, hogy mivel az első hányados nagyobb, mint a második, ezért mi sokkal jobbak vagyunk sportban, mint ők. Mi rejlik ezen érvelés mögött?