Péter Rózsa 1905. február 17-én látta meg a napvilágot Budapesten Politzer Rózsa néven, egy jómódú izraelita vallású család második gyermekeként. Édesanyja Klein Irma (1874–1954), édesapja dr. Politzer Gusztáv (1868–1946), politikus és jogász. Rózsa 1911 és 1915 között a Deák téri evangélikus elemi iskola diákja volt, majd 1915-ben a budapesti Állami Mária Terézia Leánygimnáziumban folytatta tanulmányait, ahol 1922-ben érettségizett. [4]
A természettudományok iránti érdeklődése hamar megmutatkozott. Édesapja vegyésznek szánta (remélve, hogy lánya feltalálja majd a halál ellenszerét), így 1922-ben beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem kémia szakára, ám hamar világossá vált számára, hogy matematikával szeretne foglalkozni. Édesapja támogatta lánya döntését, aki egyetemi tanulmányait matematika szakon folytatta tovább. Matematikai gondolkodására nagy hatást gyakorolt két tanára: Fejér Lipót és Kürschák József. [10]
Szakmai és személyes barátjaként tekintett évfolyamtársára, Kalmár Lászlóra (1905–1976), aki a szegedi egyetemen a matematika és az induló magyar számítástechnika meghatározó tudósa volt. Szakmai és baráti kapcsolatuk életük végéig fennmaradt, 45 éven keresztül intenzív levelezést folytattak egymással. [10] Kalmár László nagy hatással volt Péter Rózsa kutatói munkásságára, ugyanis az ő ösztönzésére kezdett el foglalkozni a tökéletes számok, a számelmélet, valamint a természetes számok témakörével. Ám kudarcnak tekintette, amikor egyetemi hallgatóként a páratlan tökéletes számokról bebizonyított tételéről kiderült, hogy Leonard Eugene Dickson amerikai matematikus erre már 14 évvel korábban megtalálta a bizonyítást.
1927-ben szerezte meg középiskolai tanári oklevelét matematika-fizika szakon, ezt követően is folytatta tudományos munkáját. Barátja, Kalmár László biztatására kezdett el foglalkozni a matematikai logika és a rekurzív függvények elméletével, ekkor ez a témakör még gyerekcipőben járt. Kezdetben nem volt állandó munkája, majd 1928 és 1929 között a Pesti Izraelita Hitközség óraadó tanára lett. 1930 és 1939 között Budapesten egy polgári iskolában tanított, a zsidótörvények miatt csak ideiglenes státuszban. [4] A rekurzív függvényekkel kapcsolatos tudományos eredményeivel ekkor már nemzetközi elismertségre tett szert. Kutatásairól először az 1932. évi zürichi Nemzetközi Matematikai Kongresszuson számolt be. Előadásának részletes kidolgozását Paul Isaac Bernays svájci matematikus a Mathematische Annalen tudományos folyóirat számára el is kérte. Az 1930-as évek második felében a matematikus közvélemény már a rekurzív függvények elméletének szakértőjeként tartotta számon. Ebben a témában írta meg 1935-ben doktori értekezését is. [7] Az 1936-ban tartott oslói kongresszuson már magasabb fokú rekurziókkal foglalkozott. [1] 1937-ben az amerikai The Journal of Symbolic Logic szakfolyóirat szerkesztőségi tagjának választották, az itt végzett szerkesztői munkásságát a második világháború alatt svájci közvetítéssel folytatta. [9]
A felívelő, reményekkel teli matematikus karriert a magyar belpolitikai élet radikalizálódása és a világháború kitörése megakasztotta, és egyben családi tragédiák sorozatát okozta. Ugyan az asszimilálódott, jómódú zsidó család a Politzer nevet Péter vezetéknévre magyarosította, [6] ez nem óvta meg őket az egyre erősödő antiszemitizmustól. 1944 őszén gettóba került édesanyjával, munkaszolgálatosként kellett dolgoznia egy ruhavarróműhelyben, 1944 végétől az orosz csapatok bevonulásáig pedig a fővárosban bujkált. [4] Fivérei a holokauszt áldozatai lettek, édesapja pedig a deportálás során szerzett betegségben hunyt el. [6]
1945 után tudta újrakezdeni oktatói és tudományos tevékenységét. Hivatásává vált a matematika tanítása és népszerűsítése. 1946-ban A tanító matematikakönyve című pályázatával elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia első díját. 1947-ben a Budapesti Pedagógiai Főiskolán megalapította a matematika tanszéket, [9] közben az ELTE-n is óraadó volt, ő vezette be a Matematika alapjai kötelező tárgy oktatását. [6] A rekurzív függvények területén végzett vizsgálódásait is folytatta. Az 1948. évi amszterdami filozófiai kongresszuson ugyan nem tudott megjelenni, de itt vetődött fel egy monográfia-sorozat kiadásának terve. Ennek kapcsán kérték fel arra, hogy a rekurzív függvények témáját ő dolgozza fel. Így jelent meg 1951-ben a világ első összefoglaló, német nyelvű monográfiája a rekurzív függvények elméletéről, Rekursive Funktionen címen1, amely részletesen foglalkozik a különböző rekurzió-fogalmakkal, azok kapcsolatával, és a redukciós eredményekkel is. [1] Péter Rózsa monográfiája világsiker lett. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy több nyelvre is lefordították, angol, orosz és kínai kiadásban is megjelent.
Kutatásainak újabb külföldi elismerését jelentette, hogy 1955-ben a Német Demokratikus Köztársaságban tett előadóútja során a Zeitschrift für mathematische Logik und Grundlagen der Mathematik című lap szerkesztőbizottsági tagjának is felkérték. [3]
1955-ben a Pedagógiai Főiskola megszűnése után az ELTE professzorának nevezték ki Péter Rózsát, aki kulcsfontosságú szerepet vállalt a magyarországi matematikaoktatás megreformálásában, és ennek érdekében a kutatómunkáit is háttérbe szorította. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanárképző Tanácsának matematikai szakfelügyelői csoportjának vezetőjeként aktívan részt vállalt a tanárjelöltek nevelésében. Emellett kiemelt figyelmet fordított a gyakorlóiskolák színvonalának emelésére, matematikatanárainak kiválasztására. Surányi János kollégájával közösen irányított szakmai szemináriumuk a jövendő matematikus nemzedék nevelését segítette. [9]
A Köznevelési Tanács tantervkészítő bizottságának oszlopos tagjaként vállalkozott arra, hogy különféle iskolatípusok új szellemű matematikai tantervét elkészítse. Emellett foglalkozott tankönyvpályázatok és tantervek bírálatával. Több szakkört és előadást tartott különböző ifjúsági szervezetekben, a fővárosi népművelés keretein belül és a rádióiskolában. Tanított a dolgozók gimnáziumában, valamint a tanítók nyári szakosító tanfolyamán. Gallai Tibor akadémikus kollégájával közösen aktív részt vállalt az új szellemű matematika tankönyvek írásában. [9]
Péter Rózsának jelentős szerepe volt az akkor folyamatban levő oktatási reform megvalósításában. 1973-tól haláláig tagja volt a MTA Elnökségi Közoktatási Bizottsága Matematikai Albizottságának, valamint az utód MTA – OM Köznevelési Bizottság Matematikai Munkabizottságának. Nagy figyelemmel kísérte a Bolyai János Matematikai Társulat irányította középiskolai matematikatanítási kísérleteket. E kísérletek elvi-tartalmi irányítása mögött az ő kitartó munkája állt.
Péter Rózsa a Bolyai János Matematikai Társulat tiszteletbeli elnöke és az Emlékőrző Bizottság elnöke volt. Nagyrészt neki köszönhető, hogy világhírű matematikusaink, Fejér Lipót és Riesz Frigyes emlékét utcanevek őrzik Budapesten. [9]
1972-ben az egyetemről ismert jó barátja, az akadémikus Kalmár László ajánlólevelet írt azzal a céllal, hogy Péter Rózsát a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává válasszák. Kalmár levelében ismertette kolléganőjének a matematikai kutatásokban és a pedagógusi pályán folytatott tevékenységét. Az Akadémia 1973. évi közgyűlésén Péter Rózsát levelező taggá választotta, így ő lett az első magyar női matematikus akadémikus. [3]
A rekurzív függvények számítógépes alkalmazásának területén végzett vizsgálódásait 1976-ban, halála előtt fél évvel – életművét lezárva – foglalta össze a Rekursive Funktionen in der Komputer-Theorie című írásában2. Ebben ismertette kutatásait az egyik első programozási nyelvről, az Algol-ról és a fordítóprogramok elméletéről. [9] Kutatási eredménye hozzájárult a modern számítástechnika matematikai hátterének biztosításához, aminek köszönhetően a magyar számítástudomány úttörői között tarthatjuk számon. [3]
Péter Rózsa kiváló tudománynépszerűsítő tevékenysége legjobban a Játék a végtelennel című könyvében érhető tetten. [8] A könyv 1943-ban, a világháború vészkorszakában született, barátja, Benedek Marcell ösztönzésére. Az íróval beszélgetve ébredt fel benne a gondolat, hogy vállalkozzon egy, a matematika tudományát átfogóan ismertető mű megírására, amelyet elsősorban a ,,humánum” emberének szánt. A könyv fontos erénye, hogy az alapoktól építkezik, így juttatja el olvasóit a bonyolultabb témakörökhöz. Számos ponton keresztezi a matematikát a művészetekkel, ugyanakkor több irodalmi műre is utalást tesz. Azzal a céllal, hogy a matematika nehézségéről elterelje olvasói figyelmét, több játékos elemet használ, megosztva a volt tanítványok által tett felfedezéseket is. Az egyedülálló tudománynépszerűsítő mű ma is időszerű, az utolsó, reprint változatának kiadására 2018-ban került sor. Több mint fél évszázad alatt számos nyelvre lefordították.
Péter Rózsa pedagógiai, illetve kutatói munkásságát számos díj és kitüntetés fémjelzi: Kossuth-díj II. fokozata (1951), Beke Manó-díj (1953), Magyar Népköztársaság Állami Díjának I. fokozata (1970), MTESZ-Díj (1974), valamint a Magyar Népköztársaság Zászlórendje II. fokozata (1975). [4]
1975-ben melldaganatot diagnosztizáltak nála. A súlyos műtét ellenére energiája töretlen maradt, előadásait úgy rendezte át, hogy azok közül csak egyet kelljen elmulasztania. Élete utolsó pillanatáig a tanítást helyezte előtérbe, nyitott maradva minden újdonság iránt. [5] 1977. február 16-án (más források szerint 17-én) hunyt el Budapesten, hatalmas űrt hagyva maga után a matematika és a tudományos élet területén. [2]
Orbán Petra
(OTDK különdíjas, 2025)
Szerkesztői megjegyzés: Péter Rózsa művelt és okos, ám szenvedélyes, öntörvényű ember volt, és ezt tudta is magáról. Nem tűrte a pontatlanságot, az igazságtalanságot, nehezen viselte, ha valaki nem volt tökéletesen felkészülve az óráira, a vizsgákra. Közben tele volt szeretettel, önzetlen támogató, jókedvű, humort kedvelő nő volt (szeretett főzni és enni). Fogadott fia, Andrásfai Béla matematikus visszaemlékezésében erről is írt. Neki és mindazoknak, akik személyesen ismerték, a professzorasszony Rózsi néni volt.
Irodalom
1. Dömölki Bálint – Makkai Mihály – Ruzsa Imre – Surányi János: Péter Rózsa munkássága In: Matematikai Lapok, 1965/3-4. sz., pp. 171-184.
2. Elhunyt Péter Rózsa. In: Magyar Hírlap 1977/41. sz., pp. 6.
3. Kalmár László ajánlása Péter Rózsa Akadémiai Levelező taggá választására. Begépelte: Szabó Máté. Kalmár hagyaték 290-es mappája. Szeged, 1972. augusztus 28. Szegedi Tudományegyetem, Klebelsberg Könyvtár
4. Kozák Péter: Péter Rózsa. https://www.nevpont.hu/palyakep/peter-rozsa-84cdd (Letöltés dátuma: 2025.12.20.)
5. Magyar nők – Péter Rózsa (M5, 2023, teljes leirat) https://nava.hu/id/4062167/ (Letöltés dátuma: 2025.12.20.)
6. John Joseph O’Connor – Edmund Frederick Robertson: Rózsa Péter. https://mathshistory.st-andrews.ac.uk/Biographies/Peter/ (Letöltés dátuma: 2025.12.20.)
7. Péter Rózsa: A gyakorlati hasznosság ellen is vét, aki háttérbe akarja szorítani a tiszta matematikai kutatásokat. In: Magyar Tudomány, 1973/9. sz., pp. 592–595.
8. Reményi Édua: Péter Rózsa: Játék a végtelennel In: Budapesti Könyvszemle, 2005/1.sz., pp. 84–85.
9. Ruzsa Imre – Urbán János: Péter Rózsa emlékére In: Matematikai Lapok, 1977/1-2.sz., pp. 125–137.
10. Somogyi Tímea: Péter Rózsa, a matematika ,,nagyasszonya”. In: Természet Világa, 2007/4.sz, pp. 54–57.
Lábjegyzetek:
1Péter Rózsa: Rekursive Funktionen. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1951.
2Péter Rózsa: Rekursive Funktionen in der Komputer-Theorie. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1976. https://m2.mtmt.hu/gui2/?type=authors&mode=browse&sel=10091475 (Letöltés dátuma: 2025.12.20.)
