El lehet-e mondani a matematikát laikusoknak? Talán sokan találkoztunk már ezzel a problémával. Évekig tanultuk magát a nyelvezetet is, amin megfogalmazható egy-egy érdekesség. Akkor milyen eséllyel állunk neki mesélni egy olyan embernek, aki a matematikát az örökre elfeledni kívánt traumák számára fenntartott agyrekeszbe helyezte az érettségit követően?
De miért akarnánk ilyet csinálni? Miért kell a matekot ráerőltetni valakire, akit nem is érdekel a matematika? Hát egyrészt indokul szolgálhatnak a szokásos kérdések matematikusokhoz: „Mit lehet még csinálni a matematikában? Már mindent kitaláltak, nem?” Vagy: „mit dolgoztok, nagyon nagy számokkal számoltok?”
Ezek a kérdések még a könnyebben kezelhetőek közé tartoznak és az őszinte megválaszolásuk valójában öncélú, hiszen csak a hivatásom közmegítélésének javítását szolgálja. Az elsőre kifejlesztettem egy rövid választ, a fa-hasonlat, leírom, hátha valaki még hasznát veszi: az eddig kitalált matematika olyan, mint egy hatalmas fa. Minél hatalmasabb ez a fa, minél terebélyesebb a lombkoronája, annál kiterjedtebb a széle is, ahol véget érnek az ágak. A matematikusok ezeken a végződéseken munkálkodnak, ezeket fejlesztik tovább.
De gondoljunk bele egy picit, az említett két kérdésbe hány tisztázásra szoruló félreértés van elrejtve! Hogy a középiskolából ismert matematika jelentős része az ókorból származik, és azóta nagyon sok minden történt, főleg az elmúlt 100 évben, amikor minden más területen is a feje tetejére állt a világ. De amíg művészetekből, irodalomból, sőt még fizikából is nyilvánvaló, mekkora felbolydulást hozott a 20. század, a matematikáról egy merev, változatlan és lezárt kép él az emberek többségében. Azzal az illúzióval kiegészítve, hogy a matematika annyi, amennyit középiskolában tanítottak nekik.
Az említett diszciplínák közül az irodalomnak többé-kevésbé ismerjük a történetét, mert tananyag. Részletesen tanuljuk azoknak az embereknek az életét, akik létrehozták a tartalmakat - szinte zavarba ejtő részletességgel. A munkásságuk az alapműveltség része. Azt mondom, Petőfi Sándor, azt mondod, Anyám tyúkja, március 15, Szendrey Júlia. A fizika és más természettudományok oktatása nem ennyire történet- és alkotóközpontú, mégis működik a kvíz-szintű alapműveltség, még a tanításból nagyrészt kimaradó múlt századi mozzanatokkal is. Azt mondom, Einstein, azt mondod, relativitáselmélet, fény, téridő, hivatalnok. Azt mondom, kvantummechanika, azt mondod Schrödinger macskája, meg Heisenberg. Talán még tovább is fűzöd a beszélgetést: hát tényleg, a gravitációs hullámokhoz mit szólok? „A természettudományok 20. századi nagy vívmányai” igenis kocsmatéma! Az irodalom (sőt, a mai, a legfrissebb irodalom!) pedig a szórakoztatóipar része minden szinten, gondoljunk csak a felolvasóestekre, a színdarabokra, a slam poetryra, versmegzenésítésekre vagy akár egyes pop-rock zenekarok dalszövegeire!
Hogy működik mindez a matekkal? Azt mondom, topológia. Azt mondják, térképészet. Azt mondom, nem igazán, de ők már írják is az interjúba: Pintér Gergő, aki a Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézetben topográfiával foglalkozik. 
Azt mondom, dimenzió.„A negyedik dimenzió ugye az idő, azt még el tudom képzelni, de mi az ötödik? Olyan is van?” − vágják rá teljes magabiztossággal és őszinte érdeklődéssel. És hogy többféle végtelen van, amikkel számolni is lehet. „Akkor te inkább filozófiáról beszélsz az előadásaidon” − szokták megállapítani. Azt mondom Pitagorasz − a tételét ismerik, de sokan nem értik, miért nem írjuk egyszerűbben úgy, hogy a+b=c. Minek bonyolítjuk? Azt mondják, megoldóképlet, de már nem tudják fejből. „Az első fokúét se?” − kérdezem. Azt ők nem is tanulták. Kicsit mesélek a megoldóképletekről, és azt mondom, Galois − lehidalnak, hogy mik vannak!
Megengedett, sőt, trendi dolog nem tudni a matekot − de meg sem adjuk a tudásának a lehetőségét! Alapműveltséget mérő kvízekben is csak a − gyakran amúgy is szerencsétlen − elnevezéseket, definíciókat firtatják, meg a képleteket. Mintha irodalomból a címet kérdeznénk, meg a rímképletet. A matematikából átadott tananyagnak nincsen lelke és nem személyes. Nincs mihez kötni.
De az igazi motivációm a MateMorfózis előadássorozat, vagy talán inkább: műhelysorozat elindításában nem ez volt! Nem a matematika reálisabb megítélése volt a célom. Fesztiválokon, koncerteken, művészek, bölcsészek, zenészek között gyakran szóba került a dimenzió, a végtelen, a fraktálok. Ezek a kissé misztikus, borzongatóan földöntúli fogalmak gyakran megragadják az emberek fantáziáját. Ilyen beszélgetések alkalmával elkezdtem mondani a matematika figyelemre méltó megközelítését e témákhoz, és általában a hirtelen kezdeti érdeklődést követő csalódottsággal reagált a hallgatóság. Egyszer egy házibuliban hajnaltájt elkészült a karfiolleves, megkínáltak vele. Nem szeretem a tört-dimenziós zöldségeket, válaszoltam erre. 5-6 ember szeme kapásból fölcsillant, mi az, hogy tört-dimenziós, hol van ebben a levesben a dimenzió? Nekiláttam hát a Hausdorff-dimenzió intuitív fogalmának bevezetéséhez. Előadásomat érdeklődés követte, egy ponton azonban már rajzolnom kellett volna. De ahogy elindultam tollért és papírért, máris jöttek a csalódott sóhajok. „Ó, én úgyis tudtam, hogy soha nem fogom megérteni a matematikát”, „mindig is rossz voltam belőle, pedig ez úgy érdekelne, de már az általános iskolában elvették a kedvem... ”. Ismerős szólamok, de ezúttal leállítottam őket: „Ezt itt és most abbahagyjuk, nem fogjátok kihasználni a mesémet arra, hogy újra megerősítsétek magatoknak, hogy semmi közötök nem lehet a matekhoz. Egy hét múlva találkozunk, mindenkinek legyen egy óra szabadideje. Rajzolni fogok, nem lesznek képletek, semmire nem kell emlékezni középiskolából, mindent elmondok, ami kell. Az elmúlt 10 perc egy órában, csak a türelmeteket és a fantáziátokat hozzátok, és adjatok egy esélyt az ügynek.”
Hát így kezdődött 2011 kora őszén. A baráti összejövetelnek indult előadássorozat két hét után átkerült a néhai Sirály Kávézóba rendszeres péntek délutáni programnak. 
A 2012-es Művészetek Völgyében aratott először nagy sikert a MateMorfózis, Taliándörögdön, ahol a szentendrei undergound művészeti mozgalom alkotta a közönség magját.
A következő évben megtaláltuk egymást a Gólya Közösségi Presszóval, ami azóta is a programsorozat bázisául szolgál, az előadások nagy részét itt tartjuk. A Gólyában a filmvetítésekhez, slam poetry estekhez, koncertekhez és társadalmi beszélgetésekhez hasonló kulturális szórakoztató programmá vált a MateMorfózis, mely ma az időközben a budapesti értelmiség meghatározó helyszínévé vált szórakozóhely egyik legrégebb óta futó állandó programja. Emellett sok más helyszínen is szoktak lenni előadások, nyaranta például kulturális küldetéstudatú fesztiválokon, de matektanár szakos hallgatóknak ajánlott szabadon választható kurzusként is futott már az ELTE-n Ismeretterjesztő matematika néven.
Nem minden előadást én csinálok, sok vendégelőadó is volt már. Krizsán Levente fizikáról, Márkus Benjámin biológiáról beszélt hasonló felfogásban, de volt már történelmi előadás is Erdélyi Andrástól. Januárban a „klasszikus” előadásaim közötti hetekben a TEDxYouth és a BudapestScience Meetup előadótársaim közül hívtam meg párat. Először nagyon megijedtek, hogy mit mondhatnának ők a matekról, de megnyugtattam őket: a saját témájukról kell beszélniük. A kapocs, ahogyan ők mégis a témába vágnak, az nem a tartalom, hanem a hozzáállás. Témájuk nyitott, átgondolt és mindenkihez szóló átadása, ahol a cél nem az, hogy kiderüljön, ők milyen okosak, hanem hogy az üzenet valóban átmenjen, és mindenki érezze: neki is lehet és van is köze hozzá.
A rendezvény népszerűsége és hangulata, a közönség összetétele időről időre változik. Van, hogy tényleg laikusok jönnek, de volt már, hogy mérnökök, matematikusok és fizikusok között találtam magam. Alapelv, hogy nem a túlképzettekhez igazítjuk az előadást, és mindenki azonnal kérdez vagy hozzászól, ha valami kikívánkozik belőle. Erre pedig az előadónak bármikor jogában áll azt mondani, hogy bocs, erre most nem válaszolok, messzire vinne. De szégyenkeznie senkinek nem kell, ha valamit nem tud, sem az előadónak, sem a közönségnek. Így próbáljuk fönntartani az őszinte, bizalmon alapuló kétirányú kommunikációt, ami szerintem a megértés egyetlen lehetséges alapja. Ez gyakran jól működik, felszabadult hangulat szokott kialakulni, és sokszor nagyon érdekes nézőpontokat jelenítenek meg a hozzászólások. Az ELTE-kurzuson éppen ezt hiányoltam: a hallgatók egy része eleve azzal a görccsel érkezett, hogy hogyan lesz ez számonkérve, hány kredit jár érte, hogy lesz ebből jegyük. Messze jártak attól, hogy kényelmesen hátradőljenek, és együtt élvezzük az elkövetkezendő 90 percet, és ez nagyon megnehezítette a dolgomat.
Apropó, megértés... érti mindenki? Hát nem. Nem érti mindenki. A kocsmai előadásaim résztvevői nem tudnának belőle zárthelyit írni, vagy az „anyaggal” kapcsolatos feladatokat megoldani. De ezt nem is kell! Mikor kérdezzük meg valakitől felolvasóest után, hogy mondja el az egyik verset? Vagy ha nem emlékszik, akkor csak jellemezze a szerkezetét. Moziból kijőve, hogy értette-e a filmet? MateMorfózison sem a szó szoros értelemben vett megértés a cél, hanem az, hogy átmenjen valami közöttünk. Hogy kapjon valamit a közönség, amit be tud fogadni, személyesen tud értelmezni, érezheti, hogy köze van hozzá! Nem akarok senkiből se matematikust nevelni.
A legelső témák azok voltak, amik az én kíváncsiságomat is legjobban felcsigázták, amik miatt matematikus szakra mentem. Ezek a területek nemcsak a középiskolai tanításból, de legtöbb egyetemi szak matematika kurzusaiból is teljes mértékben hiányoznak! A fraktálos előadásom már a legelső alkalommal jól sikerült. Az említett házibuli másnapján a metróaluljáróban fölmerült, hogy hogyan kerülhetnénk meg az oszlopokat 4 és többdimenziós terekben? Ezt a kérdést fejtegető, másodiknak szánt előadásom hatalmas nagy falatnak bizonyult, kudarcba fulladt. Ezt azóta is próbálom adagolni pici darabokban. A 4- és többdimenziós terekről szóló előadásban például először megpróbálom lerombolni a közönségnek azt a tévhitét, hogy a háromdimenziós teret értik, a negyedik pedig az idő. Majd mutatok néhány gyakorlatból vett példát, amelyekben jó geometriai szemléletet ad 3-nál több dimenziós terek teoretikus feltételezése. Ezután jönnek csak a többdimenziós kockák, szimplexek, tükrözések és a gömbök, ha még belefér az időbe. És hogy a téridő iránt érdeklődők ne csüggedjek el, van egy külön erről szóló előadás is, amelyben a tér, idő és a fény vizsgálatával gondolatkísérleteken keresztül jutunk el a relativitáselmélet két híres paradoxonjához. Természetesen ezt is teljesen képletek nélkül. A végtelenes előadásomban jóval kevesebb az eredetiség részemről: a számolni nem tudó juhász és a végtelen szállodák vonalán elindulva a matekos körökben közismert tanmesék által jutunk el Cantor végtelen számosságaihoz, és az így fölépített halmazelmélet paradoxonjaihoz. A folytonos és véges projektív geometriák tárgyalásához szenzációsan jó alapot ad a Dobble kártyajáték: szinte mindenki elveszíti a fonalat az előadás során, ez szinte szükségszerű, de amikor az előadás végén közösen kirakjuk a Dobble pakli lapjait 7-edrendű projektív sík formájában, és megtaláljuk a gyárilag hiányzó két kártyalapot, összeáll a kép. Mint a tőzsdén, nyújtják a náluk lévő lapokat, és kiabálnak, hogy „itt a dinoszauruszos egyenes végtelen távoli pontja”. Egy matekos MateMorfózis vendégelőadótól, Pécsi Bertalantól tanultam, hogy ezt a paklit egész könnyen ki lehet így rakni, és közösségi élménnyé formáltam a folyamatot. Az egyszer majd talán összeálló oszlopkerülgetés témakörének a szilánkjait tartalmazzák a TEDxYouth és Budapest Science Meetup előadásaim videói.
Jelenleg szerdánként a Gólyában folynak az Érzékelés MateMorfózis előadásai két vendégelőadóval. Ők Gáspár Merse Előd és Bányai Mihály, agykutatók a Wigner Intézetből.
Aztán nekilátunk a fesztiváloknak. Kolorádó Fesztiválon a zenei skála felépítéséről lesz szó a felhangok alapján, és ha minden jól megy, hangszerbarkácsolással egybekötve. Lesz előadás Bánkitón is. Tű Fokán Fesztiválon többnapos MateMorfózis műhelyt tervezünk Váczi Lillával, aki a MOME-n végzett médiadizájn szakon. Ennek célja, hogy „analóg” illusztrációkat készítsünk néhány témához, amik megfoghatóak, mozgathatóak, művészeti produktumként, installációként is értelmezhetőek. Hosszabb távú céljaim között szerepel a művészekkel való közös munka fejlesztése műfaji kereteket áthágó matematikai installációk, performance előadások formájában. A tágabb értelemben vett matematika nagyon meglepő témákat is tud szolgáltatni, mint például az ősszel megrendezésre kerülő OFF Biennálé programjaként megvalósuló Köztudott tudás című, messzire vezető előadásom. Ennek magja a Terence Tao blogján is megjelent, információelméleti kérdéseket felvető fejtörő.
Hamarosan elindul a MateMorfózis youtube csatorna is, ami alkalmat ad elemibb, az előadásokból túlságosan kilógó fejtegetésekre is, mint pl. mit jelent az, hogy számolni. Emellett várom a megívásokat akár iskolákba, rendezvényekre a közönségnek megfelelő szintű MateMorfózis előadásra.
És remélem, hogy az előadássorozat szélesebb körökben is ismertté válik, és elterjed a koncepció, mint a tanításnak egy alternatív, azt kiegészítő formája.
Pintér Gergő
Pintér Gergő az ELTE matematikus szakán végzett 2010-ben, majd Phd képzést kezdett ugyanitt szingularitások topológiája témában. A BGF-en és a BME-n is tanít matematika tárgyakat. 2013 óta az MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézetben dolgozik, 2015 óta Fiatal Kutatói Ösztöndíjas. 2011 óta működik különböző formákban a MateMorfózis előadássorozat, aminek alapítója, főszervezője és előadója. Egyike a La Femme magazinban bemutatott 50 fiatal magyar tehetségnek.