Muszka Dániel (1930–2018)
Arra készültem, hogy amikor legközelebb találkozunk, el fogom majd mesélni neki, mit láttam legutóbb a szegedi fogadalmi templom látogatóközpontjában, ahol a híres néprajzkutató Bálint Sándorra emlékező kiállítást mentem megnézni. A dóm történetét bemutató teremben ugyanis legnagyobb meglepetésemre egyszer csak megláttam Muszka Dánielt egy fekete-fehér 1959-ben készült filmhíradó felvételén. Ott arról számoltak be, hogy hazánkban először Szegeden állítottak elő elektromos úton haranghangot, amikor a dóm második világháború idején leszerelt jobboldali harangjának pótlására kérték meg az egyetem munkatársait. Vajon tudsz-e erről Dani bátyám, hogy a filmfelvételeken Te is ott szerepelsz a dóm történeti részlegében? – gondoltam rögtön magamban. No, majd elmesélem, ha találkozunk! Aztán teltek a hetek, és egyik nap közös barátunk és kollégánk Bohus Misi jött be hozzám az egyetemre, tőle tudtam meg, hogy Dani beteg. Legközelebb, amikor találkoztunk, Misi már csak ennyit mondott: Dani megérkezett!
Nem könnyű a feladat Muszka Dánielről írnom. Több mint másfél évtizede, hogy először találkoztunk személyesen, ami ugyan nem rövid idő, de hol van ez azokhoz képest, akik több évtizede vagy egy félévszázada ismerték őt. Ott volt ugyanis a kibernetika szegedi hőskorában, a hazai informatika megindulásának első lépéseinél, olyan embereket ismert és dolgozott velük együtt, akiket mi fiatalabbak már csak ritka felvételekről, olvasmányokból vagy elbeszélésekből ismerhetünk. Muszka Dániel egyike volt az informatika nagy hazai úttörőinek, akinek híres Katicabogaráért volt, aki még Ausztráliából is ideutazott Szegedre, hogy azt eredetiben megnézze, mivel a maga nemében a hasonló korabeli kibernetikai műállatok közül világviszonylatban is a legesztétikusabbnak tartotta.
Egyetemi évek
Muszka Dániel 1930. június 30-án született Nagykőrösön, gimnáziumi tanulmányait is ott végezte. Gyermekkorában imádott szerelni, villamosmérnöknek szeretett volna tanulni a Műegyetemen, azonban jó tanulmányi eredményei ellenére sem vették fel. Ipari tanulóként így rádiók javításával kezdett el foglalkozni, szakmunkás oklevelet szerzett, villanyszerelőként dolgozott. Egy idő után újabb próbát tett, a műszaki tanárképzőbe jelentkezett, de ismét elutasították. Mint kiderült, a súlyos problémát a család vallásos kapcsolatai adták, nagynénje az angolkisasszonyok rendfőnöke volt, műszaki pályán továbbtanulni ilyen háttérrel nem lehetett. Szerencsére azonban kiderült, hogy a Szegedi Tudományegyetemen éppen akkor – 1951-et írunk – volt még üres hely, így ideutazva hamarosan matematika-fizika tanárszakon lett egyetemi hallgató.
A Bolyai Intézetben akkoriban a második matematikus triumvirátus működött: Kalmár László, Rédei László és Szőkefalvi-Nagy Béla. Dani bátyánk sok remek anekdotát, történet mesélt ezekről az időkről, különösen Kalmár professzornál a matematikai logikából tett egyik vizsgáját emlegette gyakran. Amíg még az ítéletkalkulusról kellett beszélnie, az rendben is volt, no de aztán következett a függvénykalkulus! Három-négy mondat után Kalmár professzor 10 másodperc alatt észrevette, hogy nekem gőzöm nincs ezekről a dolgokról.
– Maga mit csinált azelőtt, hogy idejött az egyetemre? – kérdezte tőlem.
– Rádió- és villanyszerelő voltam – mondtam neki.
– Igen? Ért a kenyérpirítókhoz is?
– Igen, biztos… Az egy egyszerű elektromos szerkezet.
– No, akkor jöjjön velem!
Kalmár professzor akkoriban vett Angliában egy kenyérpirítót, ami azonban sajnos elromlott. Sok mesternek megmutatta, de mind azt mondta, hogy már nem lehet megcsinálni. Óriási szerencsémre nekem sikerült! Életének ez egy sorsdöntő eseménye volt, de ez majd csak a tanulmányai után derült ki. 1955-ben kapott középiskolai tanári oklevelet.
A szegedi logikai gép
Kalmár László a kibernetikával az 1950-es évek közepétől kezdett el foglalkozni, amikorra már a hivatalos politikai vélekedés is kicsit enyhült már a korábban burzsoá áltudománynak minősített téma iránt. Kalmár szinte azonnal felismerte a benne rejlő forradalmi lehetőséget. A szegedi egyetemen szemináriumot szervezett a matematikai logika műszaki alkalmazásainak megismerésére. Írásos dokumentuma ennek az a spirálfüzet, amiben az 1956. április 10-én tartott első megbeszélés résztvevőinek neve ott áll rögtön az első oldalon: Bakos László, Bakos Tibor, Bereczki Ilona, Csákány Béla, Fodor Géza, Hajnal András, Kalmár László, Muszka Dániel, Pollák György és Szász Gábor.
Hamar kiderült, hogy a témával úgy kerülhetnek szorosabb kapcsolatba, ha nemcsak könyveket, cikkeket tanulmányoznak, hanem maguk is megpróbálkoznak valamilyen konkrét számítástechnikai berendezés építésével. Kalmár egyik adjunktusa felvetette, hogy építsenek egy kis elektronikus számológépet. Pesti kollégájuk, Tarján Rezső azonban hamar lebeszélte őket arról, hogy számológép építésébe kezdjenek. Kalmár televíziós felvételen, a kamera előtt mondta el, hogy ennek indoklása az volt, hogy túl drága lenne. Muszka Dániel viszont egyszer azt mondta nekem, hogy ő ott volt személyesen ezen a megbeszélésen és a főbb indok inkább úgy szólt, hogy „Vigyázzatok! Az ilyesmiért becsukják az embert!” Tarján ugyanis nem sokkal előtte jött a ki börtönből.
Kalmár László, Muszka Dániel és a szegedi logikai gép
Tarján Rezső javasolta, hogy foglalkozzanak inkább logikai gépekkel, adott hozzá szakirodalmat is. Kalmár emlékezett egykori tanítványára, aki sikeresen megjavította a kenyérpirítóját, így őt is meghívta a szemináriumra. De adjuk át most a szót Muszka Dánielnek.
Első feladatom a szemináriumon az volt, hogy hozzak egy jelfogót, mert ezt meg kell ismerni, ugyanis – mint (akkor már nekem is így volt szólítható) Laci bácsi mondta – ez lesz a leendő gépünk építőköve. Mindenkit nagyon érdekelt a jelfogó: ki lelkesen, ki kissé borzongva vette kezébe ezt a különös izét… (egy közönséges, 48 V-os, két váltóérintkezős postai jelfogó volt, ám akikkel itt kapcsolatba került, azok az elméleti matematika kitűnőségei voltak, így érthető volt borzongásuk, és tiszteletreméltó az azt legyőző tudásvágyuk). Néhány hónap elteltével Laci bácsi, a frissen szerzett jelfogós ismeretei birtokában, kidolgozta egy 8 változós, jelfogós logikai gép áramköri terveit. (Ezeket később megmutattam egy postamérnöknek, aki a relés telefonközpontok specialistája volt: zseniálisnak, lélegzetelállítóan szellemesnek találta, és teljességgel kizártnak tartotta azt, hogy ezt egy olyan ember készítette, aki néhány hónappal ezelőtt látott először jelfogót. Persze ő nem ismerte még Laci bácsit…)
Muszka Dániel egyetemi tanulmányai után egy ideig rádióműszerészként dolgozott, de aztán Kalmár professzor meghívására 1957-ben az MTA Matematikai Kutató Intézetének Matematikai Logika és Alkalmazásai Osztályára került, az akkor létesült Gépkutató Laboratóriumba. 1957–58-ban Kalmár professzor tervei alapján ekkor készítette el a szegedi logikai gépet. 1958. május 1-én már a szegedi Délmagyarország is beszámolt róla. A logikai gépbe hét darab, egyenként hatelemes számjegygépet, a vezérlést és a variálásokat végző negyvenkét darab jelfogót, huszonhárom darab különböző nagyságú jelzőlámpát, sok kapcsolót, ellenállást és más kisebb alkatrészt, valamint kb. 1200 méter hosszú, harmincöt féle színű huzalt építettünk be – nyilatkozta a lapnak Kalmár László.
Az elektromechanikus vezérlésű logikai gép segítségével az ítéletkalkulus logikai formuláiról lehetett eldöntetni, hogy azok mikor kielégíthetők. A konstrukció egyik érdekessége az volt, hogy a logikai változók értékeit nem két érintkezős bemenettel, hanem hárommal valósította meg. Egy tisztán huzalos megoldású konstrukció volt, „programozása” dugaszolás útján történt.
A szegedi Katicabogár
Ekkoriban készült el az első hazai kibernetikai állatmodell is, a szegedi Katicabogár. A Lélektani Intézetből jött az ötlet, hogy Szegeden is lehetne készíteni egy műállatot. Muszka Dániel megcsinálta, nagyon jól sikerült, a mai napig nagy figyelmet vált ki, nemzetközi vonatkozásban is az egyik legjobb a hasonló konstrukciók között. A feltétlen és a feltételes reflexek modellezésére szolgált, elektroncsövekből, germániumdiódákból, fotocellákból, jelfogókból, elektromotorokból és mikrofonból állt össze. Ha egy fényforrásból rávilágítottak, magától elindult a fény irányába; ha furulyaszót hallott, akkor villogott a szemével. Néhányszori együttes impulzus után egy beépített tanulóalgoritmus alapján elég volt csak furulyázni neki, követte a hangot. A hétpettyes katicabogár érzékeny jószág volt, ha hozzáértek valamelyik pettyéhez, megállt és morgott, de ha megsimogatták a hátát, megenyhült.
Muszka Dániel és a szegedi Katicabogár
A szegedi Katicabogár a szegedi logikai géppel együtt az Informatika Történeti Múzeum Alapítvány szegedi gyűjteményében, a Szent-Györgyi Albert Agórában tekinthető meg. A világhálón számos videofilmet[1] is találhatunk róla, ahol működés közben látható. Az eredeti példány mellett két további másolata is elkészült, 2011-ben nagy sikere volt a londoni Science Múzeumban rendezett robotikai kiállításon.
Muszka Dániel bemutatót tart a szegedi Agórában
A szegedi robotkisasszony és robotember
Miközben vonaton és autóbuszon befutnak az első vendégek, az utolsó ellenőrzéseket végzik Kalmár László akadémikus és Muszka Dániel tudományos kutató közös konstrukcióján, a csinos robotkisasszonyon. Húsz kérdésre négy nyelven válaszol. – adott hírt a korabeli Filmhíradó 1962-ben egy újabb szegedi konstrukcióról, a szegedi robotkisasszonyról. A Szegedi Szabadtéri Játékokra érkező vendégek kaphattak útbaigazítást és információkat tőle.
A szegedi robotkisasszony 1962-ből
Ugyanebben az évben az Ezermester című lapban Barna Mihály már a szegedi robotemberről írt:
Az Úttörőház előterében áll és előzékenyen köszön. A mozdulatlan ezüstszínű bádogember merev nyaka megmozdul balra, két szeme kigyúl és a feje búbjába szerelt V alakú antenna forogni kezd. Bal kezében táblát tart, amelyen 24 kivilágítható válaszban adja meg a feleletet azokra a kérdésekre, amelyeket a tőle távolabb álló műszerasztalon olvashatok. Pl. Hol van az igazgatói iroda? Hol van a repülőmodellező szakkör? […] Amikor a kiválasztott kérdéshez tartozó gombot megnyomom, egy piros égőszem jelzi, hogy a robotember működésbe lépett. A kérdés feladása után 20–25 mp gondolkodási idő telik, amíg a válasz megszületik és a válaszadó táblácska kigyúl, szövege – a válasz – leolvasható.
– Mi játszódik le ez alatt a 20–25 mp alatt? – ezt kérdeztem Muszka Dániel kutatótól, a MTA Matematikai Kutató Intézet munkatársától. Ő az értelmi szerzője és társadalmi munkása a bádogruhájú embernek.
– Minden tapasztalat nélkül fogtunk hozzá a pajtások rádiós szakkörével a robotember megépítéséhez. Kibernetikus jellegét, hogy t. i. a válaszon gondolkodik – EL84-es rádiócső fűtőkörének beiktatásával értük el. A rádiócső termikus emissziója, a cső felfűtése következtében az anód-kör jelfogója meghúz, kikapcsolja a gomb-jelfogó tartókörét, a műszerasztalon levő kérdés piros lámpája kialszik, viszont bekapcsolja a válaszadó lámpasort. Egyben kikapcsolja saját fűtését és kezd a cső hűlni, amíg az anódáram oda nem csökken, hogy a jelfogó elenged. […] Ugyanilyen elvek alapján szólal meg a robotember jobb kezében lévő táskarádió hangszórója is.
A szegedi robotember 1962-ben és másolata 2017-ben
A Kibernetikai Laboratórium, M-3, MINSZK-22, R-40
Munkáját a szegedi egyetemen 1963-ban megindult Kibernetikai Laboratóriumban folytatta, nem sokkal később 1965-ben került az egyetemre az első számítógép is, az M-3 (teljes nevén M-3-M). Elektroncsövekkel működő elsőgenerációs gép volt, és egyben az első magyar építésű elektronikus számítógép. Budapesten az MTA Kibernetikai Kutatócsoportja készítette szovjet dokumentációk alapján az 1950-es évek végén. Nagy kaland volt 1965-ben a Budapestről Szegedre költöztetése és üzembeállítása is. Ismét Muszka Dánielt idézzük.
Az első magyar építésű elektronikus számítógép, az M-3-M
Kibontva azokat a ládákat, amelyekben a gondosan csomagolt alegységek voltak, szomorúan tapasztaltuk, hogy annak elemei – ellenállások, kondenzátorok, diódák – helyenként nem láthatók a rájuk rakódott, vastag korom-rétegtől. (Hát, igen! Budapesten már akkor sem volt valami tiszta a levegő!) Az alegységek kirakodása után úgy néztünk ki, mint egy szorgalmas kéményseprő – munka után…
Erősen töprengtünk, hogy mitévők legyünk, amikor az egyik munkatársunk lelkendezve hívott, hogy nézzük meg a „kísérletét”. Egy alegységet vett kézbe és a csatlakozójának két pontja között ellenállást mért. A műszer 10 kOhm-ot mutatott. Ekkor erősen belefújt, sötét koromfelhő keletkezett és az ellenállás 80 kOhm-ra emelkedett. Elképesztő, hogy milyen volt a lelkivilágunk ezekben a percekben… Rövid lelkitusa után meghoztuk a döntést, miszerint meg kell mosdatni az M-3-at. Az akció nagyon gondos, főként a tűzvédelemre kiterjedő előkészítés után, kb. 40 liter benzin felhasználásával, három nap alatt ment végbe. Büszkén és boldogan mutogattuk a gyönyörűen kitisztított gépet azoknak a kollégáknak, akik Budapestről a gép felélesztéséhez érkeztek (Kovács Győző és kis csapata: Drasny József, az aranyos humorú „Jócska bácsi” és az örökké mosolygó kitűnőség: Kardos Kálmán.) Büszkék voltunk, mert az M-3 szinte „felismerhetetlenségig” tisztává vált és boldogok, mert nem robbantunk fel.
Győzőék arcán a várt öröm helyett őszinte döbbenet ült: most mi lesz? Később ugyanis kiderült, hogy a lerakódott kormot ők már a gép áramköreibe „beépült” elemnek tekintették és kezelték, a feszültségviszonyokat sok helyen ennek megfelelően állították be. Valóban nagyon sok helyen kellett beavatkozni, a feszültségosztókon változtatni, de ami a lényeg, az M-3 július közepére ismét üzemkész állapotba került. Hatalmas, fáradságos munka volt benne.
Mint minden beállításnál, így az M-3 esetében is elérkezett az ünnepélyes üzembe helyezés napja. Előző este úgy 9 óra tájban bejött Laci bácsi a gépterembe és érdeklődött, hogy minden rendben van-e? Teljesen megnyugtató választ tudtunk adni, hiszen a teszt-programok és a laboratórium matematikusai által már elkészített programok napok óta hibátlanul futottak. Laci bácsi távozása után, mintegy félóra elteltével elementáris erejű zivatar tört ki, óriási villámlások kíséretében. Néhány perc múlva, egy hatalmas villanás után az áramszolgáltatás megszűnt… Aki valaha is dolgozott elsőgenerációs (azaz elektroncsöves) számítógéppel, annak nem kell különösebben ecsetelni, hogy mit jelentett a gép számára az ilyen körülmények között létrejött áramkimaradás. Azoknak – és ma már ők vannak nagy többségben – akik csak hallottak az ilyen gépekről, csak annyit: az áramszünet 20 percig tartott; ezután visszakapcsoltuk, és reggel 5 óráig több, mint 40 darab meghibásodott elektroncsövet cseréltünk ki a gép különböző egységeiben. Reggel 6 órakor a tesztek ismét hibátlanul futottak, és délelőtt az ünnepélyes üzembe helyezés zavartalanul megtörtént.
1968-ig működött az egyetemen az M-3, ekkor váltotta fel a második generációs (immár tranzisztorokkal működő) számítógép, a Minszk-22, amit aztán 1975-ben a harmadik generációs, integrált áramkörökkel működő, modern R-40-re cseréltek le. Ehhez 1977-ben már csatolt terminálokat helyeztek üzembe, vagyis olyan képernyős egységeket, amelyeken keresztül lehetővé vált, hogy a gép szolgáltatásait egyszerre többen is igénybe vehessék.
Muszka Dánielnek számos találmánya volt. Érdemes lenne egyszer összegyűjteni a korabeli lapokból az ezekről szóló híradásokat. Például a szegedi Délmagyarországban Húsz ország érdeklődésének középpontjában címmel jelent meg 1964-ben hír arról, hogy felszerelték az első ülőfonó automatikát az újszegedi cérnázóban. A fonóiparban hasznosítható találmányt Kalmár Lászlóval közösen jegyezték. A fonónők és egyéb szövödei gépen dolgozók egy műszak alatt kb. 25–30 kilométert is gyalogoltak a munkagépeik mellett, ami nagy fizikai megterhelést jelentett. Olyan automatikát kellett szerkeszteni, amely a dolgozókat kímélve oldotta meg a mozgatást.
1967-ben védte meg egyetemi doktori értékezését a kibernetikai módszerek alkalmazásáról a gépjármű-közlekedés problémáinak témájában, majd még ugyanabban az évben kinevezték a Kibernetikai Laboratórium tudományos osztályvezetőjének. Titkára volt a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság Csongrád megyei területi szervezetének, szerkesztőbizottsági tagja az első hazai nemzetközileg is jegyzett ma is működő informatikai lapnak, az angol nyelvű Acta Cyberneticanak.
Ott volt az első Neumann-kollokviumok megindításánál is. A Számítástechnikai és kibernetikai módszerek alkalmazása az orvostudományban és biológiában című rendezvénysorozat 1970-ben indult meg, a rendezőbizottság elnöke Muszka Dániel volt. Gyakran mesélt az első Neumann-kongresszus megszervezéséről is, amelyet 1979 decemberében Szegeden tartottak, mintegy 600 résztvevővel és 78 előadással.
1981-től a szegedi Új Élet Mezőgazdasági Termelőszövetkezet műszaki vezetőjeként dolgozott, 1986-tól a Mezőgazdasági Üzemszervezési, Számítástechnikai és Informatikai Rt. dél-alföldi területi igazgatója lett. 2000-ben ment nyugdíjba.
Megőrizni a múlt értékeit, az Informatika Történeti Múzeum Alapítvány
Már az 1970-es években a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság akkori főtitkárával, Kovács Győzővel megkezdte azt az informatikai gyűjtőmunkát, amely mára Szegeden a Szent-Györgyi Albert Agórában látható Informatika Történeti Kiállításhoz vezetett. Az 1991-ben létrejött Informatika Történeti Múzeum Alapítvány adott intézményi keretet ehhez a gyűjtéshez. A kb. 12 ezer darabos gyűjtemény becsült tömege 200 tonna.
Számos saját kiállítási demonstrációval gazdagította a gyűjteményi tárgyak állományát. Leleményességének köszönhető, hogy a 10 kg-os latin abc és 20 kg-os latin/cirill abc-s nyomtatóhengert megvilágítva forgathatjuk. Csinált bináris összeadót, klasszikus logikai áramköri, Kalmár-logikai áramköri, 0-1 bites fizikai tárolási áramköri táblákat sok kapcsolóval, főleg a gyerekek részére. Számlálós beléptető kaput, elektronikus kártyákból várat, tápegység-pótló erőművet, vincseszter-kar mozgását bemutató, zenés tárlatvezetést biztosító rendszert készített. Négy évig készült a mágnesszalagos tároló egység (200 kg) működésének a forgótárolós bemutató eszköze (egy mechanikus, elektromos, pneumatikus, hidraulikus automata, IBM 1970, magyar-angol lámpás kiírásokkal, 4/4-es kitárulkozással, csendes, rángásmentes forgással, rádiós PLC vezérléssel).
Bohus Mihállyal és Muszka Dániellel a szegedi informatikai gyűjteményben 2005-ben
A több évtizedes kitartó és fáradhatatlan munkája során segítőivel, vagy ahogyan néha ő mondta „tettestársaival”, „harcostársaival” világviszonylatban is rendkívüli gyűjteményt sikerült létesítenie, amelynek megőrzése, gondozása, gyarapítása most már a következő generációk feladata lesz.
Muszka Dániel a munkásságáért számos díjat és kitüntetést is kapott, így többek között Neumann-díjat (1977), Kalmár-díjat (2005), valamint a Szegedért Alapítvány Debreczeni Pál-díját (2014). Távozásával a magyarországi kibernetika egyik utolsó nagy alakja ment el. Személyes ismerősei azonban biztosan sokáig őrzik, őrizzük majd még emlékét, huncutkás mosolyát, kiváló humorérzékkel elmesélt remek történeteit Kalmár Laci bácsiról és az informatika hazai hőskoráról. Búcsúztatóját a szegedi Agórában az Informatika Történeti Kiállítás helyszínén 2018. április 13-án tartották.
Muszka Dániel
Az utolsó időkben egy meglepetéssel készült. Saját kezűleg, nyolcvanon túl, egy 1930-as ötletet gondolt át újra, modern, Dani-féle gép-konstrukcióval. Néhányan tudtunk csak róla a környezetében. Sajnos nem maradt már rá ideje, hogy teljesen megcsinálja, de reméljük, sikerülni fog még befejezni. Ez lesz Dani bácsi utolsó robotja!
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Köszönöm dr. Bohus Mihálynak a dolgozat megírásában nyújtott segítségét!
IRODALOMJEGYZÉK
1. Barna Mihály: Hogyan született a szegedi robotember?, Ezermester, 1962. május. 158–159.old.
2. Bohus Mihály – Muszka Dániel – Szabó Péter Gábor: A szegedi informatikai gyűjtemény, Új Kép 9 (2005) No. 10., 35–40. old.
3. Képes Gábor – Álló Géza: A jövő múltja, NJSZT, Budapest, 2013.
4. Kovács Győző: Válogatott kalandozásaim Informatikában. GÁMA-GEO Kft, Masszi Kiadó, Budapest, 2002.
5. Muszka Dániel: Szemelvények a számítástechnika szegedi történetéből (Nem típusos visszaemlékezés Kalmár László akadémikusra). In.: KALMÁRIUM II. Kalmár László levelezése magyar matematikusokkal. Összeállította: Szabó Péter Gábor, Polygon, Szeged, 2008. 31–37. old.
6. Muszka Dániel: Tudományos önéletrajz, SZTE, Szeged. Elérhető az alábbi címen: https://www.u-szeged.hu/oktatas/informatikai-torteneti/tudomanyos-oneletrajz
7. Muszka Dániel életrajza. Neumann János Számítógép-tudományi Társaság Informatikatörténeti Fórum. Elérhető az alábbi címen: http://itf2.njszt.hu/324rtr4/uploads/muszka_cv.pdf
8. Szabó Péter Gábor: 40 éves a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság Csongrád Megyei Területi Szervezete (A bevezetőt írta: Gyenizse Pál), NJSZT Csongrád Megyei Területi Szervezet, Szeged, 2010. 30 old. http://njszt.hu/sites/default/files/Neumann_Janos_Tarsasag_fuzet_1123.pdf
9. Szabó Péter Gábor: Informatika. In: 90 éves a szegedi természettudományi képzés, SZTE TTIK, Szeged, 2011, 117–133. old. http://www.sci.u-szeged.hu/karunkrol/evkonyv/90-eves-szegedi
10. Szabó Péter Gábor: Kalmár László, a számítástudomány hazai úttörője. Alkalmazott Matematikai Lapok 32 (2015), 79–94. old. http://aml.math.bme.hu/wp-content/uploads/2016/03/32_Kalmar.pdf
Szabó Péter Gábor
a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Kar Kalmár László Informatikai Intézet Számítógépes Optimalizálás Tanszékének adjunktusa. Matematikus, matematika–történész.
Megjegyzés:
Arról, hol tart ma a robotika, 60 évvel magyarországi kezdetei után, olvashatnak másik cikkünkben, itt, vagy megnézhetik ezt a videot.
A szerk.
[1] Néhány megtekintésre ajánlott film (2018. május 27.)
https://www.youtube.com/watch?v=EfPDyW22Ntw (Muszka Dániel szabadegyetemi előadása Szegeden, 2010.)
https://www.youtube.com/watch?v=3rOc6hjL-o8 (A szegedi katicabogár, TiszapART TV, 2010)
https://www.youtube.com/watch?v=VAFcTK-tuv8 (Muszka Dániel portréja, főszerkesztő: Kutor László, 2012.)
https://www.youtube.com/watch?v=Abaapdeoamw (Muszka Dániel az OMFB történetéről, 2012.)
https://www.youtube.com/watch?v=Vecp8-TzjLM (Muszka Dániel és a Szegedi katicabogár, 2013.)
https://www.youtube.com/watch?v=C8BtlcNLZvE (Muszka Dániel az M-3 szegedi utóéletéről, 2014.)
https://www.youtube.com/watch?v=mFjESUrEah4 (Muszka Dániel az AEA klubon, 2015.)
https://www.youtube.com/watch?v=83DFJpjWmUs (Daniel Muszka's Szeged Katicabogar, 2009.)