2019. február 20. és 25. között rendezték meg a 11. Romanian Master of Mathematics (RMM) versenyt, amelyre a magyar csapat szokás szerint meghívást kapott. A helyszín, mint mindig, idén is Bukarest volt, azon belül a Tudor Vianu nevét viselő középiskola.
A versenyzőknek most is 2 egymást követő nap 3-3 feladat megoldására volt lehetőségük, erre mindkét nap 4 és fél óra állt rendelkezésükre. A verseny és a feladatok nehézsége is olyan, mint a Nemzetközi Matematikai Diákolimpián.
A magyar versenyzők eredménye:
(A megszerezhető maximális pontszám 42.)
Haiman Milan (New York, Stuyvesant High School) 32 ponttal
ezüstérmet,
Matolcsi Dávid (Budapest, Fazekas Mihály Gimnázium) 26 ponttal,
Weisz Máté (Szeged, Radnóti Miklós Gimnázium) 24 ponttal,
bronzérmet,
Schrettner Jakab (Szeged, Radnóti Miklós Gimnázium) 15 ponttal
dicséretet kapott.
Pár szó a feladatokról a résztvevő versenyzők tolmácsolásában:
1. ”Egy többféleképpen megoldható kombinatorikus számelmélet feladat volt, amelyben ketten játszottak egy játékot. Én nem találtam meg a legrövidebb megoldást, helyette egy erős tétel használatával sikerült nyerős stratégiát találni.” (Máté)
2. “Ebben a feladatban egy húrtrapézt tartalmazó elrendezés szerepelt. A feltételek nehezen megfoghatóak voltak, de néhány alkalmas ábra kiegészítés után hasonlóságokkal befejezhető lett a feladat.” (Jakab)
3. “Ez egy nehezebb gráfelméleti feladat volt. De nekem jobban kézre esett, mint a 2-es geometria, ezért inkább ezzel foglalkoztam. Így sok időt szánhattam a feladatra, és végül rá is jöttem egy elegáns megoldásra.” (Dávid)
4. “Egy konstrukciós kombinatorikus geometria feladat. Egyötletes feladat lévén nem találtam túlzottan érdekesnek.” (Máté)
5. “Ez a függvényegyenlet nehéznek bizonyult, a magyar csapatból senki sem adott rá teljes megoldást. Én többször is azt hittem, hogy a végeredmény közvetlen közelében vagyok, de sehogy sem tudtam megtenni az utolsó lépést. Ennek ellenére egészen messze jutottam a feladattal.” (Dávid)
6. “A feladat egy meglehetősen hosszú és bonyolult szövegű számelmélet feladat volt. Ebből és a sorszámából adódóan kifejezetten nehéznek gondoltam, ezért inkább a másik két feladattal foglalkoztam. A válaszlapra csak egy faviccet írtam. Sajnos, a magyar csapat többi tagja sem volt eredményesebb.” (Jakab)
Köszönünk minden segítséget a Bolyai János Matematikai Társulatnak, akik támogatták az utazást!
Lenger Dániel (csapatvezető) és Kiss Melinda Flóra (csapatvezető-helyettes)